Szilágyi Hajni - Lumen : Ébredés

2010.04.05. Szilágyi Hajni - Lumen Vers 32
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Ébredés – Mertl Attila festménye –

 

Fagyott keresztre feszül a fény,
szél hasít a roppanó csendbe,
bádogtetőről csorog a tél,
menetel, zajong lent a fenttel.

Rozsdaszemű csillagok ringnak,
óperencián innen és túl.
Lángol a hajnal álmainkban,
kékké olvadva mélybe gurul.

ébredj, hisz álmon innen vagyunk,
szél simítja testünk hangtalan,
fényre hajol hullámzó karunk,

folyondárként takar boldogan.
Reggeli csendre fekszik a táj,
tavaszra nyílnak a csupasz fák.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.04.05. @ 15:00 :: Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"