Kerti Karcsinak
Borongok,
mint ez a nap
április közepén.
Egy jó barát biz’
sokat ér ilyenkor.
Meg egy üveg bor,
olyan hosszú nyakú,
lassan, hogy el ne
mulasszam
a tőke őszi bánatát.
Maradt egy.
Igaz, messze,
s a bort nem issza
ő se már.
Hol bujkál a régi nyár?
Talán Tatán a Fényesen.
A húr szakadt, s mi,
szétszaladtunk,
kettő veszett,
ketten maradtunk mára.
Őszi köd, vagy
nyári pára?
Leteszem ceruzám.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.14. @ 12:03 :: Takács Dezső