Tara Scott : Miska bácsi

/nem a levelesládás, a gumijavítós/

Miska bácsi, a környék gumijavítója, csak a nagy nyári, és téli autógumi cserék idején tart nyitva szombatonként. Egyéb id?kben péntek az utolsó nyitvatartási napja. Közel a nyolcvanadik évéhez, sokszor tíz éve m?ködik gumiszerel? m?helye ugyanazon a helyen.

Még a régi id?kben tanulta a szakmát, s a mai id?kre nem jellemz?en a min?ség ma is magas színvonalú. Kit?n? a humora, aki betér hozzá, biztos, hogy jobb kedvvel indul tovább, mint ahogy oda érkezett.  

Húsvét el?tti hétvégén vásárolni igyekeztünk, s a 442-esr?l lenézve az alsó útra, ahol a m?hely áll, párom örömmel látta, hogy nyitva van az „öreg”, ahogy a környék hívja. Nosza, a Sportreptérnél visszafordultunk, s máris repesztettünk a m?hely felé. Közben felhívtam a lányomat, hogy kérjek-e neki is id?pontot. ? is téli gumikkal járt még. Örült neki, megbeszéltük, hogy szerda-csütörtök-péntekre szabadságot vett ki, ha van szabad hely, neki bármelyik nap jó lenne, vagy leviszem én az autóját, mint a téli gumicserénél. Boginak péntek délután fél kett?re volt hely, páromnak – mivel csak péntek este ér haza Pestr?l – szombaton tíz óra harmincra.

Mi hétvégén is korán kelünk, ezért javasoltam a férjemnek, hogy még miel?tt viszi az autót, vásároljunk be gyorsan a közeli hipermarketben, és akkor én is haladok, míg ? a gumicserével tölti az id?t. Ráadásul olyankor még nincsenek sokan, jobban haladunk. Így is tettünk, s tíz óra tíz perckor már hazafelé tartottunk. Lenézve az alsó útra, láttuk, hogy üres a m?hely.

– Valószín?leg valamiért nem tudott jönni az el?tted lév?. Fagyasztott árú nincs nálunk, menjünk le, hátha fogad Miska bácsi – mondtam.

Megálltunk a m?hely el?tt, párom kiszállt, aztán már be is állt a cseréhez. Kivette a csomagtartóból a gumikat, én beköszöntem az óriás, nyitott ajtón. Csak a segédként ott dolgozó fiatal srác fogadta, Miska bácsit nem láttam sehol. Visszalépve, kicsit távolabb mentem, s a napszemüvegemet feltolva a fejemre csukott szemmel a nap felé fordultam, s élveztem az arcomat simogató langyos kényeztetést. Egy távolabbi fa ágai között cinke bíztatta a tavaszt, fokozva jó hangulatomat. Párom közben a segéddel beszélgetett, s egyre hangosabban nevettek. Már éppen kinyitottam a szemem, s közelebb akartam lépni, mikor megjelent az ajtóban a férjem, rám nézett és nevetve megfenyegetett mutatóujjával.

– Megbuktál asszony! Ki az a másik apja Boginak, aki pénteken járt itt gumicserére?

– Micsoda? – kérdezem már mosolyra húzódó szájjal, mert a nagy nevetésb?l, valami igazi huncutságot sejtettem, a kérdés mögött.

– Igen, igen – folytatja párom -, most hallom, hogy van egy másik apja is –, de mindkett? nagyon nevet.

– S legalább jókép?? – néztem a segédre, miközben közelebb léptem, mire nevetve elmesélte, hogy pénteken a lányom el?tt ott járt egy házaspár. Az asszony úgy, mint én, megállt a m?hely el?tt, így Miska bácsi nem láthatta, s a férjjel közölte, hogy épp utána következik a lánya. A srác félrehúzta kicsit az öreget, s halkan figyelmeztette, hogy az illet?nek, két fia van.

– Persze, fiam. Meg egy lánya. Mindjárt itt lesz – mondta Miska bácsi jó hangosan.

A fiú nem merte tovább firtatni, mert félt, hogy csak olajat önt a t?zre, ahogy mesélte nekünk. Az illet? fizetett, és ültek volna be az autóba, mikor Miska bácsi csodálkozva megkérdezte:

– Nem várod meg a lányod?

Ekkor már az ajtófélnek támaszkodtam a karommal, s ráborulva nevettem. Valószín?leg hallva jó kedvünket, megjelent Miska bácsi. Éppen szemben velem. Rám nézett, megismert. Üdvözöltük egymást. Várakozva nézett rám, majd mivel nem szóltam tovább, rákérdezett.

– Valami baj van a gumival?

Bogiéra gondolhatott, mert tudta, hogy az én lányom.

– Nincs semmi, csak cserére jöttem Boginak az apjával – mondtam.

Körülnézett, nem látott másik autót, a férjem pár lépésre mellettem állt.

– Pénteken, már lecseréltette – mondta kissé bizonytalanul, mire belém bújt az ördög.

– Az a másik volt – mondtam, mire elementáris er?vel újra kitört a nevetés.

Az ? szája is mosolyra húzódott, sejtette már, hogy valami nem stimmel.

– ? a Boginak az apja – mutattam a férjemre, még mindig nevetve.

– És a másik, kicsoda? – Kérdezte meglep?dve.

Fuldokoltunk a nevetést?l. Mikor végre kaptam leveg?t, csak annyit tudtam kinyögni:

– Nem tudom, nem ismerem.

Erre közelebb lépett a férjemhez, az arcába nézett, s diadallal közölte.

– Tényleg. Rád hasonlít is.

Aztán egy pillanatra megkomolyodott, s kezeit, mintha imához készülne, összerakta a szája el?tt.

– Jaj, mit csináltam – mondta –, összekevertem ?ket.

– Hát egy kicsit össze – mondta párom, s gy?zött a helyzet komikuma, mert újra nevettünk mindannyian.

Miután elkészült a munka, elköszöntünk fáradtan a sok nevetést?l.

– Hát, Miska bácsira azt nem lehetne mondani, hogy kerít?. Inkább szétugrasztja a már meglév? párokat is, ha így halad.

A történetre mégis férjem tette fel a koronát, ugyanis ekkor mesélte el, hogy pénteken felhívta ?t Bogi, és csodálkozva kérdezte, hogy tényleg itthon van? Mire párom azt válaszolta, hogy hazafelé készül, de még Pesten araszol, s megkérdezte, hogy mib?l gondolta, hogy itthon van már? Erre azt a választ kapta, hogy Miska bácsi mondta neki, hogy az apja most jött el t?le.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.04.06. @ 17:12 :: Tara Scott
Szerző Tara Scott 62 Írás
52 éves vagyok, Szolnokon élek családommal, valamint kutyákkal, és cicákkal. Szabadidőmben könyveket írok. Minden érdekel, ami kapcsolódik a repüléshez, állatokhoz, szeretethez. Nem velemszületett nevem, de már jó ideje (:))))) viselem: Lethenyei Zoltánné. Ezen a néven az iwiwen is megtaláltok. Ha mostanában nem engedélyezték a több- nejűséget, akkor egyedül vagyok még. Ott láthatjátok a családomon kívül az állatainkat is. "Családom, és egyéb állatfajták" /G. Durrell/ Hát, ennyit magamról.