*
Ma könnycsepp,
holnap emlékező mosoly.
Ma még vele,
most még a fájdalom,
nyugtalan éjben visszatérő álom.
Kezét érzed lázas homlokodon,
csókját ajkadon. Tükörben villan fel mosolya,
süppedő szőnyegben ott a lábnyoma.
Éjszaka csendjében suttogva szólít,
szólnál, de néma marad szád, örök időkre
lelkeden viseled
az özvegység fátylát.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.13. @ 14:54 :: Tiszai P Imre