*
Kezem megremeg,
lábam béna, nem mozdul,
szemem lehunyva,
félek hátranézni,
kitépném magam múltamból,
a jéggé dermedt álmokból.
Bámulom az éjszakát.
Szürkén foszló,
kavargó felhők között
az égen sápadt hold fáradtan vánszorog,
fel-fel sóhajt a szél,
néha hosszant jajdul,
s közben a múló idő lustán rám csorog,
bilincs mar húsomba,
múltam árnyékként követ.
Sötét éjszaka,
felhő takarta égbolt,
magad vagy a fény.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.29. @ 11:40 :: Tiszai P Imre