*
Kormos, piszkos külváros hozott a világra,
Vérben, könnyben, mocsokban születtél.
Szárszó vitt el, temettünk.
Magot vetettél,
de a szárba szökő virágot
a burjánzó gaz megfojtja,
kevesen maradtunk,
alig-emberek,
hitünkben egy jobb világra várva.
Kormos, piszkos
ma is az élet,
fonnyadt fák ágain kúszik
fáradtan a fény,
köd temeti a reményeket
és
Szárszó felé
rozsdás síneken
acélkerekek alatt
fájdalmában
felsír a lélek.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.12. @ 12:25 :: Tiszai P Imre