Vandra Attila : Tünde Capone és Samu Keresztapu

Nyomtatás

– Apúúúú, Samuka nem mosott rendesen kezet! Csak megnedvesítette!

– Anyúúúú! Tündike megint nem hagyja, hogy játsszak Gabi Babával!

– Apúúúú! Samuka megint megrúgott! …

– Anyúúú! Tündike megint…

Ett?l aztán a szül? a vándorútra készül? hajszálainak gyökereit kezdi edzeni. Ennél már csak az ijeszt?bb perspektíva, ha mindez egyik napról a másikra megsz?nik. Mert az ilyesmi gyanús! Ez pont olyan, mint a hosszú ideig tartó csend a gyermekszobában. Annak utána kell nézni, mert olyankor az átkozott kölykök valami nem kóser dolgot m?velnek.

Aztán a Kocikirály túlzott csokifogyasztása t?nt fel Apu vészradarjelz?jének. A f? gyanúsított, Erzsi Mama megvádolása, hogy sutyiban háttér-szponzorizációra adta a fejét csokiügyben, csak némi adrenalin-termelést eredményezett vej-anyós szinten, megoldást nem. Erzsi Mama vehemensen tagadott. E beszélgetés után néhány órával az adrenalin-termelés Apu-Anyu közt ismétl?dött meg a „Miért kellett Anyut megsértened?” témakörben.

A családi Gestapo-kihallgatás sem járt sikerrel, de egy dolog vált bizonyossá. Valami nagyon b?zlik Dániában, annyira, hogy a gyermekszobákban is érz?dik. Mert az tutti, hogy ezek ketten nemsokára Maginot[1]-vonalat építenek szobáik ajtaja el?tt, de árulkodás az még sincs.

Apu következ? lépése az volt, hogy titkos jelet tett a dobozra, amelyben a pénzt tartották. Megbízható volt mind a két gyermek, s ha üzletbe kellett ?ket küldeni, csak szólni kellett, „Ott a pénz a fiókban, vegyél ki, amennyi kell”, sohase dézsmálták meg. (Az mondjuk más káposzta, hogy ?k viszont kulcsra zárták „vagyonukat”). Ám csak Anyut tudta rajtakapni, hogy megdézsmálta a családi kasszát, amikor kifizette a telefonszámlát. S a Samuka túlzott csokifogyasztása is hirtelen kimaradt. Ezzel egy id?ben a K?cök viszonya odáig fajult, hogy még csak nem is szóltak egymáshoz. Legfeljebb egymásra mordultak az ebédnél, hogy „Menny arrébb!”

– Miért nem árulkodnak? – tette fel Apu sokadszor a költ?i kérdést Anyunak.

– Talán kin?ttek bel?le… – kockáztatta meg Anyu.

– S te hiszed is, amit mondasz? – kérdezte Apu.

Anyu sóhajtott, majd megrázta a fejét.

– De a csokievés is kimaradt… Az is vaklárma volt… – kockáztatta meg utána. De arcán látszott, maga se hiszi.

Egyik nap, amikor Apu kilépett a fürd?b?l ott találta Anyut a Tündike szobája el?tt. Ujjával intette Apunak, hogy „Csönd$!”. Apu megbotránkozva intett, hogy jöjjön a nappaliba. Bezárta maguk után az ajtót.

– Te hallgatózol? – kérdezte tágra meredt szemekkel Anyutól. – Ha ?k tennék, mit szólnál? S ha meglátnának? De legalább hallottál valami érdekeset? – kerekedett felül Apuban a kíváncsiság.

– Küldd ide ?ket! – felelte Anyu sejtelmesen mosolyogva.

Két ajtó csattanása hallatszott. Apu tekintetér?l lerítt a vád: „Szinte rajtakaptak hallgatózni, s akkor eljátszottad volna a bizalmukat!” Rövid habozás után utánuk ment.

– A kivégz? osztag elé! – szólt be Apu el?ször Tündikéhez, majd Samukához is. – A nappaliba!

A K?cök kelletlenül megjelentek, gyanakvóan méregetve egymást. Apu szemrevételezte, hogy Samuka el?bb siet?sen lezárta a számítógépét.

„Hogyan is kezdjem?” – gondolkozott Anyu. Majd Samukához fordult.

– Kocikirály, felt?n?en sok csokit ettél az utóbbi id?ben… – kérdezte végül.

– Arra kapom a zsebpénzt… – feleselt Samuka, sz?rve a szavakat a foga között. Kilométerr?l lerítt róla, hogy vaj van a fején. 

– Miután a meggy?jtött zsebpénzedb?l wireless egeret vettél… Samu Keresztapa, mennyi csokit vasaltál ki Tündike zsebpénzéb?l? – folytatta Anyu a Gestapo-kihallgatást.

– Visszaadtam! Az e havi zsebpénzemb?l! – védekezett Samuka gyilkos pillantást vetve n?vérére: „Árulkodó Júdás!” – Már egy hete!

– Látom, még akartál mondani valamit! – szólt rá Apu is Samukára, mert kezdte kapiskálni mi is történt. Samuka leszegte a fejét és dacosan hallgatott.

– Mivel zsaroltad meg? – érdekl?dött Gestanyó. – Mert Tündike nem jószántából adta, az biztos.

– Hogy megmondom, hogy… szaladt ki Samuka száján az ?szinteség, de Tündikére pillantva elharapta a mondat végét.

– Hogy? – érdekl?dött Gestapó is.

Csend. Patt. S Tündike nem fog eldicsekedni vele.

– Tünde Capone[2], hogyan vetted rá KeresztSamut, hogy adja vissza a pénzed?

Gyilkos pillantás Samuka felé, az elszólásért.

– Mivel zsaroltad meg?

– Ha neki szabad, nekem miért nem? – csattant fel Tündikében a lázadó kamasz. Ám azonnal el is hallgatott. Ezzel elárulta magát.

– Nos?

Csend. Várható volt.

– Na Jakuza és Cosa Nostra, mindkett? a saját szobájába! – rendelte el Gestapó. – Estig akarom tudni a részleteket! – tette hozzá m?fenyeget?en. Megvárta, amíg a „maffióták” mögött becsukódott az ajtó, majd Gestanyuhoz fordult.

– Ugye, azt nem hallottad, mivel?

Anyu válaszul lemondóan megrázta a fejét.

– Kinyírjuk ?ket, s újakat csinálunk? – kérdezte Apu.

– Neked még van kedved hülyülni? – bosszankodott Anyu. – Vajon mivel zsarolják egymást hetek óta?

– Árulkodtak minden marhaságért. A hajunkat téptük. Aztán kimaradt. Az se jó. Tulajdonképpen mit is akarunk? – kérdezett vissza Apu.

– Hogy jó gyermekek legyenek. És jó testvérek…

– S a jó gyerekek árulkodnak, vagy falaznak egymásnak? S vajon jó Tündikének, hogy te ott vagy a suliban, s minden ügyes-bajos dolgáról öt perc múlva már értesülsz?

Anyu meghökkent.

– De ezek valami nem kóser dolgot m?veltek… – aggodalmaskodott tovább Anyu. – Te ugye nem is akarod megbüntetni ?ket?

– Attól jobb testvérek lesznek, hogy a másikért húzták ki a fércet? S mivel félnek, hogy megtudjuk, azt mutatja, hogy nagyon is tudják, hogy nem kóser dolgot m?veltek. A büntetést?l szerinted jobban tudatosul bennük?

– De ennek a zsarolásnak véget kellene vetni – fogadta el Anyu Apu álláspontját. – Ennek a legjobb módja, hogy megtudjuk, mi történt, hogy ne kelljen félniük többé. Osszuk meg ?ket. Nekem van tippem Tündikével kapcsolatban. Kamaszodik… Rákérdezek.

– Nekem is Samukával… – egyezett bele Apu.

Anyu benyitott Tündikéhez. Az ágyán ült, várta a kivégzést. Anyu leült melléje.

– Máskor ne a X.B el?tt csókolózzál, amikor velük van órám… S f?leg ne becsengetés után… – tesztelte mosolyogva Tündike reakcióit.

Tündike lehajtott fejjel hallgatott. Várta a fejmosást. De a fejmosás az nem jött. Egy id? után felpillantott szeme sarkából vizslatva Anyut.

– Samu Keresztapa is meglátott Tünde Capone? – vette pillantását Anyu.

Tündike bólintott. Radarjai lassan kiszúrták, hogy nincs nagy veszély.

– Ezzel zsarolt. Hogy megmondja?

– Akkor nem haragszol?

– Hááát… Én is voltam kilencedikes… Én is csókolóztam. Ha nem is az iskola folyósón, bár szüleim nem tanítottak ugyanabban a suliban… De a zsarolásért haragszom… S ugye nem csak ez volt a vaj a fejeden?

Hallgatás beleegyezés.

– Milyen íze van a ciginek? Én sohase kóstoltam. – Anyu hangjában nem volt fenyegetés.

– Agyonütlek! – sz?rte szinte hangtalanul a szavakat maga elé Tündike. Anyu megpróbált elfojtani egy diadalmas mosolyt, de nem sikerült.

– Lépre mentem, ugye? – döbbent rá Tündike, hogy Anyu csak tesztelte. – Nem Samuka árulkodott… Anyu bólintott.

– Nos?

– Els? pillanatban megköhögtetett. Aztán illatos volt. És nem zavart többé a többiek füstje. De rém büdös volt t?le a szám és a kezem… – vallotta be Tündike. 

– A véleményemet err?l tudod.

Tündike elképedve nézett Anyura. Ezért se kap ki?

– Mindenki szívja. Olyan ciki! S gúnyolnak, ha én nem!

– Akkor találj ki valamit legközelebbi alkalomra, hogyan utasítod vissza! Bármennyire szeretném ezt a harcot helyetted megvívni, sajnos nem tudok ebben segíteni. Samuka ezen is rajtakapott?

– Igen.

Anyu felállt.

– A zsarolásnak vége legyen. – szólt vissza az ajtóból. – Abból el?bb-utóbb nagy baj lehet. S köszönöm, hogy ?szinte voltál, s remélem az is maradsz.

Alig ért Anyu a napaliba, megérkezett Apu is.

– Matatta a fütyiét, Tündike benyitott és meglátta. Annak idején velem is megtörtént… És pornó site… – állítólag undorító volt.

– Te biztosra mentél, ugye? – nézett Anyu Apu szemébe. – Te a pornót tudtad eddig is? – hökkent meg. – S nekem miért nem mondtad?

– Véletlenül akadtam rá egyszer az utolsó internetcímek között – magyarázkodott Apu. – Én is néztem ebben a korban Playboyt… S te nagy jelenetet rendeztél volna… Kinövi… S Tündike? – próbálta Apu elterelni a kényes témáról a beszélgetést.

– Némi csókolózás…

– Gavallérja van… S feltételezte, hogy ezt mi nem tudjuk? – lep?dött meg Apu. – Ugye te is láttad már ?ket? – jött rá Apu, hogy Anyu is biztosra ment.

– Az apák féltik a lányaikat… – magyarázkodott Anyu. – Féltem, hogyan reagálsz.

– Szóval falazgatunk? – kezdett el mosoly bujkálni Apu szája szélén.

– Ki beszél! – feleselt Anyu.

– Ugye van más egyéb is? 

– Van. Cigi kipróbálás… Állítólag nem ízlett. De nyomás nehezedik rá. S nehéz nemet mondani.

– Ez már komolyabb ügy – komorodott el Apu. – Nem lenne jó, ha rászokna. De fenyegetéssel nem akadályozzuk meg, hogy a hátunk mögött megtegye… – sóhajtott. – legfeljebb dacból megteszi…

– Hívjad ?ket vacsorázni! –sóhajtott Anyu.

Apu Tündikét Samuka szobájában találta. Amikor belépett, hirtelen elhallgattak. A még elhallgatott részletekre csak évek múltán derült fény. Tündike gavallérja elkapta Samukát, amint utánuk leselkedett. Adott neki egy meggyújtott cigit, s megfenyegette, hogy megveri, ha nem szív bel?le. Tündike lefényképezte a mobiljával… De ezek után már Tündike félt jobban attól, hogy ez kitudódik, mint Samuka. Akkor Tündike azért volt Samukánál, hogy „lefizesse.”