Böröczki Mihály - Mityka : Bab a kukoricaszáron

Nyomtatás

A kukorica nem ügyelt a babra,

de szárán tekerőzve futni hagyta,

az ráigazult, adózva a jónak,

míg egydallamú zölddé súlykulódtak,

s így ölelőzve sehogyan se látszott,

hogy ki kezdte a napfénnyel a táncot,

a szár meg nőtt, hát ráölelve – szánva –

a bab kötést font a vastagló szárra,

s nagy zsibogású ösztönnel keresték

az összesercült levelek szerelmét,

telt-múlt idő, a termés munkát érett

a hozzáértő gazda két kezének,

hisz főállású kukorica mellett,

meg-meghúzódva tarka bab is termett,

s a nagy érésre előállt a lazsnak,

kitárítva a száradást a napnak,

s a legtöbbjük, mint szikraszem a lángból,

pár nap teltével kipördült magától,

a makacsabbakat lágy kezek verték,

a szárat rázták-vonták, fölkeverték,

én csak a mozgás ritmusát emlékszem,

s a gyönge port az újult szelelésben,

meg arra, ahogy vászonzsákba rakták

az árva szálak leggyönyörűbb magját,

ahol illendő alkalmakként várt a

megfüstölődött csülök illatára.