Böröczki Mihály - Mityka : Éghasadás

Nyomtatás

               Halottjaink jobban szeretnek minket,

               mint mi őket.

Mikor elmennek, minden egy csokorban,

a szonett sűrűl úgy tizennégy sorban,

mint törvénye a jussolt szeretetnek,

s nem érzed, ahogy óvnak – nem eresztnek.

Mi itt maradt, már nélkülük is jól van,

az idő kíméletlenül is szótlan,

s bár emlékeink visszatekerednek,

nem erősödnek, s egyre kevesebbek.

És rádöbbenek, pedig nem is értem,

hogy holtjaim így szeretnek – egészben,

nekem meg egyre távolabb a távol,

a hosszat lassan visszafelé mérem,

s már én is azt a szeretet érzem,

mit Isten végleg ránk hagyott magából

.