Vittük anyámat hegyen-völgyön át,
megörülte a fenyők illatát,
beszélt aprót, de többet hallgatott,
lefékeztük a búcsúzó napot,
és átszűrődött arcunkra a fény,
a lombok levél szőttes függönyén,
a május begyűrt minden illatot,
egy apró falu emelt kalapot,
a téren ültek, s mintha illenék
odaköszönt az autókerék,
nagy nyugalom járt-kelt, mint semmiség,
kék-folt kötényét sikálta az ég,
a házak között apró béke volt,
a völgy figyelt, a hegytető dalolt,
a nagy egész is megjelent talán,
s csak mosolygott és örült az anyám.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.25. @ 06:34 :: Böröczki Mihály - Mityka
