Bezárt ajtókkal álmodom,
mögöttük ott az Isten,
szabadságért fohászkodom,
kezem a rézkilincsen,
benyitnék, de a zár szorul,
nem oldja senki, semmi,
s pont bennem szólal meg az Úr:
túl nincs sehova menni,
és nem is akaratlanul
terveztem úgy a zárat,
ha oldod, akkor is szorul,
lehet száz kulcsa nálad.
Böröczki Mihály - Mityka : Rézkilincs
2010.05.20.
Böröczki Mihály - Mityka
Vers
15
Szerző Böröczki Mihály - Mityka
1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.