Böröczki Mihály - Mityka : Ujjháló

Nyomtatás

A halfogást már klottgatyásnyi múltban,

két kezem fékezésével tanultam,

az öreg Szűr volt a víz ismerője,

egy óra örök leckét kaptam tőle,

szépen mutatta, tudón abbahagyva,

én bizonygattam, gyors mozgásba kapva,

nem úgy – mozdult a lassú víz tudója,

lágyan csináld – és mutogatva rótta

a mozdulatot-hajlást, hogy megértsem,

a hal megül az ujjak közti résen,

sikoljak be a bokrok gyökerébe,

hangtalanul, lélegzet visszavéve,

és ne kapkodjak – érintsem-aligha,

csak sejtsem, most ér hozzá az az inda,

mi pont elér a szívem közepéig,

alig-puhítva óvakodjam végig,

egy markon fej, meg másikon a farka,

majd lassan-lassan szorítsam csavarra,

a vergődését csak eszemmel értsem,

a serpenyőben lesz enyém egészen,

s a nagy munkának pár hal volt a bére,

de rárakódott fogaim ínyére.