Dísztelen szoba a tudat,
zsebben csörögnek az álmok.
Tiszta asztalnál ülök,
minden éjjel lopni járok.
Mint tömésre, rámharap a
kor,öblít és a földre köp.
Csomókat old bennem a vágy,
holnapra mindig újat köt.
Szemem száraz, nem kellenek
könnyek: csak oltsd rám a lámpát.
Csukott szemmel hallgatom az
álmok olcsó szerenádját.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.23. @ 05:49 :: Csillag Tamás