— Mister Benson, ne haragudjon, de lehetetlenségeket állít. Ez itt kérem, ahol most vallomást tesz, a Scotland Yard gyilkossági csoportjának eltűnési alosztálya, nem pedig a nulladik típusú találkozások show-műsor rendezőirodája. Szerintem jobb lenne, ha ott adná elő ezt a történetet.
— Felügyelő úr! Ez nem történet, ez nem mese! A feleségem eltűnt! Amint tudják nyomtalanul, láthatatlanul és érthetetlenül, mert ha öngyilkosságot forgatott volna a fejében, miért vett volna magának új bundát három héttel ezelőtt? Ha megszökött volna, hogy más férfi oldalán folytassa az életét, akkor pedig miért hagyta volna otthon a drága ékszereit, sokszázezer dollárra szóló betétkönyvét, nem kis összegű készpénzvagyonát, az új Rollys kocsiját és főként kedvenc ölebét, Fifit? Hiszen az eb nélkül úgyszólván egyetlen lépést sem tett évek óta. Nagyon rosszul teszi felügyelő úr, hogy nem gondolkodik kissé rugalmasabban, és nem hisz az UFO—k létezésében. Igaz, addig a napig én magam sem hittem, de most állítom, sőt esküszöm rá, hogy amikor szeretett feleségem eltűnt, egy fehéren izzó, lapos, korong alakú tárgy emelte a magasba. Vagy öt másodpercig horizontális mozgást végzett, majd nagy sebességgel vertikálisan emelkedett és hangtalanul eltűnt, mintha a Hold mögött bújt volna el. Ennyi! Ezt a saját szemeimmel láttam, és ha megnyúznak sem tudok ennél többet mondani, ha csak azt nem, hogy a megboldogult, illetve a másvilágra távozott, úgy is mondhatnám idegen bolygóra áttelepedett, állandóan hangoztatta is, hogy szoros kapcsolatba fog lépni velük. Mármint az idegen égitestről jött emberszabású, értelmes lényekkel. Nekem egy éjszaka azt is bevallotta, hogy… izé… hát szóval, hogy szexuális kapcsolata, viszonya van egy ilyen zöld emberkével. Igen, igen! Csak ne nevessen felügyelő úr! Hédy még le is rajzolta nekem ezt a „férfit” és a rajz most is ott van az íróasztalom fiókjában. Persze akkor én sem vettem komolyan, és mindezt egy beteges fantázia szüleményének tartottam. Őszintén szólva, sajnáltam szegényt, de nem akartam eljárni ebben az ügyben, gondnokság alá helyeztetni, kényszerterápiára vitetni, hiszen mindenki azt hihette volna nem is szeretetből, de a vagyonáért teszem. Gondolja csak át a dolgot logikusan felügyelő úr! Bárhová megy egy ember ezen a földön, az értékeit magával viszi. Úgy látszik azon a helyen, ahová ő távozott, aranynak, gyémántnak, pénznek nincs értéke. Volt viszont valami — egy kék kristályrúd —, azt magával vitte, illetve az eltűnt. Titokzatos, nagyon titokzatos a dolog! Mondom, pár héttel ezelőtt magam is lehetetlennek tartottam volna, de most kénytelen vagyok revideálni az álláspontomat, és levonni a konzekvenciákat. Szegény jó Hedykém, amikor bevallotta azt a szexuális kalandját, csak kuncogtam magamban, és semmit sem hittem el belőle, mint ahogyan most ön sem hisz az én szavaimnak.
— Várjon egy pillanatot mister Benson. Rögzítsük pontos időrendbe az eseményeket, vagyis hát azt, amit ön állít. Ezek szerint 1998. november 5-én a gyárából az otthona felé tartottak a Londonba vezető 7-es számú autóúton. Azt állítja percre pontosan emlékszik az időpontra is, 20 óra 18 perc volt amikor a felesége rosszullétről panaszkodott és ön megállította a kocsit a 57-es mérföldkőnél. Megmondaná, miért nézte meg az óráját, miért tulajdonított jelentőséget a helynek, ahol megálltak?
— Felügyelő úr! Az autórádióm a londoni központi adó ultra-rövidhullámsávú gazdasági vonalára van beállítva. A tőzsdei hírek ismétlése pontosan 20.15 kor kezdődik, a mérföldkőkő pedig azért ötlött a szemembe, mert amikor kiálltam az út szélére, hát majd beleütköztem. Még bosszankodtam is, hogy félórányira az otthonunktól kell várakoznom, mert fáradt, ideges voltam és szerettem volna már egy jó forró grogot a gyomromba. Azonkívül a késői időpont, és a zord időjárás miatt a környék teljesen elhagyott volt, és valami kellemetlen előérzet bujkált bennem…
— Kellemetlen előérzet? Mivel kapcsolatban?
— Hadd folytassam felügyelő úr! A feleségem kiszállt a kocsiból, széttárta a karjait, azután égnek emelte a kék kristály rudat, amelytől egy percig sem vált meg soha, mert állítása szerint ezzel tartotta a kapcsolatot az UFO-kkal, illetve ez által kommunikált a földönkívüliekkel. Ekkor egy vakító fényt láttam megvillanni, amelyről azt hittem, hogy elektromos kisülés okozta, olyasféleképpen nézett ki a dolog, mintha a villám belecsapott volna a kristályrúdba, amely mintegy villámhárítóként működött, miközben Hédyt magát is glóriás kékesfehér fény vette körül. Kénytelen voltam behunyni a szemeimet, de ezt követően a szemhéjaimon keresztül is áttűzött a fény, így a kezeimmel is betakartam a szemem. Láttam, mint egy röntgenképen a saját csontjaimat, és az ujjaim csontjai között egy lapos tányért feltűnni a horizont alján. Mire fel tudtam nyitni a szemeim —nyolc-tíz másodperc telhetett el közben — a feleségem nem volt sehol.
— Jó! Ennél a pontnál álljunk meg! Ennek ugye most már majdnem két hete és a felesége eddig nem került elő. Tegnap éjjel pedig telepatikus úton üzenetet kapott, hogy Hédy soha többet nem jön vissza önhöz, illetve erre a földre, közénk emberek közé, mert ott, azon a szebb, boldogabb bolygón akar élni, ott várja önt és ott fognak találkozni. Így van, ahogy mondom?
— Szó szerint felügyelő úr! Ezek az én szavaim és a bíróság előtt is meg merek esküdni rájuk.
— Akkor pedig a hitvesgyilkosságon kívül egy hamis eskü is terheli majd a számláját. Nem sokat nyom a latban, mert egy ilyen előre megfontolt, körmönfont ravaszsággal kitervelt, brutális módon, különös kegyetlenséggel végrehajtott, anyagi előnyökért elkövetett gyilkosságért úgyis a maximális büntetést fogja kapni. Szolgáljon viszont a vigasztalására, hogy az ön által előadott story biztosan belekerül a Nagy Pitavalba.
— Tudja, mit beszél felügyelő úr?! Ön most közhivatalnokként felelősen nyilatkozik, és ez a vádaskodás az állásába kerülhet. Én egy tekintélyes adófizető állampolgár vagyok, akinek a pénzéből az ön testületét fenntartják. Engem mer ártatlanul megvádolni! Áldott emlékű feleségem még kézzel írt búcsúlevelet is hagyott hátra, amelyről a törvényszéki grafológusok egyértelműen megállapították, hogy valódi. Ő szegény már előre tudott mindent. A búcsúlevélben percre pontosan rögzíti az időpontot és a helyszínt. Ez a levél megtámadhatatlan bizonyíték az ártatlanságom mellett. Ma már magam is elhiszem, hogy románca volt azzal az űrmanóval, és azt is, hogy teherbe esett tőle, valamint, hogy azért távozott el körünkből, vagy azok azért vitték magukkal, hogy odaát világra hozza az első bolygónkon kívül született embert. Ki tudja, talán nem is embert, hanem a görög, vagy latin mitológia félistenét, vagy istennőjét.
— Szálljon csak alá a földre mister Benson és feleljen a kérdésemre: Találtak már az ön gyárának készítményeiben szennyeződést? Mondjuk sertés, vagy tehénszőrt?
— Hogy jön ez most ide? Az imént még gyilkossággal vádolt meg, most meg az egészségügyi előírások be nem tartásával akar csőbe húzni?
— Feleljen a kérdésemre mister Benson! Találtak vagy nem?
— A Benson szalámi és hentesáru világmárka! Minősége vetekszik a magyar és olasz szalámival, felvágottakkal. Mindazonáltal előfordulhat, sőt elő is fordult, hogy a kolbászban, szalámiban, vagy más felvágottféleségben néha kis mennyiségben valóban sertés vagy tehénszőrt, illetve más szennyeződést találtak. A Fogyasztók Érdekvédelmi Szövetsége kekeckedik, mert ugye a bírságok, büntetések egy része az ő kasszájukba folyik be. Bizonyos, hogy sok száz tonna gyártásánál előfordulhatnak higiéniai tévedések. Emberek vagyunk! A hadsereg is a megrendelőim közé tartozik, néha a külföldi segélyszállítmányok gyorsított gyártási folyamatot igényelnek, hanyagságok pedig előfordulhatnak. Ez nem az én hibám, hanem a gyártásban résztvevő munkacsoporté. Bár a gyártás folyamata annyira automatizált, úgy van megszervezve, hogy a futószalag végén megjelenő készárut emberi kéz nem is érinti. Ismétlem előfordult már és nem is egyszer, hogy pénzbüntetésre ítéltek — nem engem, hanem a cégemet —, mert vétettünk a szabványok, előírások ellen. Csak azt nem értem, hogy jön ez most ide?
— Ugyebár eddig sarki róka szőrt még nem találtak a Benson szalámiban? Mert most azt mutatott ki egy analízis. Ez kicsit furcsa, mert mint az előbb említette, a Benson szalámi marha és sertés húsból készül. Nem a felesége bundája volt sarki róka, vagy ismertebben kékróka prém?
— Nem… illetve igen… ez hihetetlen… lehetetlen… ez… ez.
— Ne hebegjen mister Benson. Fog ma még különb kérdéseket is hallani tőlem. Például arra válaszoljon szokott-e a felesége beleavatkozni a gyártási folyamatokba, érdekelte-e mi folyik az üzemében? Járt e valaha is a nagy hűtőkamrákba, és ha igen miért? De mindenekelőtt mesélje el, mi is történik a marhákkal, disznókkal, a maga üzemében? Hogyan lesz a négy lábon járó élőállatból szalámi?
— Hát először is leszögezem, a feleségemet soha nem érdekelte a munkám! Sőt, bár szőrmebundát vett, hordott állatbarát, zöldpárti és vegetáriánus volt. Gyűlölte azt, hogy pont hentes vagyok, ritka szóváltásaink alkalmából mindég ezt vágta a fejemhez, lehet ezért is vonzódott az ezoterikus marhaságok irányába. Bűnösnek érezte magát, hogy gazdagságunk, jólétünk, a bolygón élő négylábú társaink gyilkolásából fakad. Ezek az ő szavai. Hédy soha be nem tette volna a lábát a vágóhídra. Apropó a munkám, a vágóhíd. Ide terelik az aznapra kellő mennyiségű vágómarhát, disznót, hogy a lehető leghumánusabb eszközökkel megöljék őket. Jön a forró vizes mosás, nyúzás, kicsontozás darabolás. Ezt szalagfűrésszel, késekkel, célszerszámokkal felszerelt szakemberek, futószalagon csinálják. A darabolt hús hatalmas darálókba kerül, fűszerek, tartósítók, nemes tápanyagok, adalékanyagok jönnek hozzá, azután jön a darálás, keverés, végül a műbélbe töltés, füstölés, címkézés, szárítás, csomagolás kiszállítás. Egy pár napos folyamatról van szó, rutinmunka.
— Jó, akkor hagyjuk a munkát a szürke hétköznapokra. Folytassuk a beszélgetésünket, mert ugye nem akar vallomást tenni mister Benson. Pedig az enyhítene az ítéleten.
— Úgy tudom, tanúként és nem gyanúsítottként vagyok beidézve.
— Persze, persze… na és mi lett Fifikével, a felesége kutyusával?
— Bár nem tartozik ide, elmondom: Szomorú történet az övé. Miután a feleségem elhagyta, búskomorságba esett, nem evett és pár nappal ezelőtt megdöglött, azaz hogy elhunyt. Megadtam neki a végtisztességet, egy erre a szakágra, kutyatemetésre specializálódott vállalkozásra bíztam a tetemét. Elhamvasztották és egy szóróparcellában terítették maradványait. Béke poraira.
— Őt ugyebár a felesége marha bélszínnel táplálta?
— Igen! Az üzemben a bélszínt elválasztottuk a többi húsféleségtől és hentesüzletekben kilónként került eladásra, hiszen a bélszín magában is drágább, mint a Benson szalámi. Fifike ebből kapta naponta meg az adagját.
— Nem semmi, hiszen biztosan három-négy kilót is befalt naponta.
— Á dehogy! Fifike törperatler volt, ő maga sem nyomott három kilónál többet.
— Az ön titkárnője Betty Hughes viszont egy több mint száz fontos állatot küldött az ön megbízásából a ”Tisztességes Búcsú” állattemetkezési vállalat embereivel a hamvasztóba. Az állatot kőkeményre fagyasztva, viaszosvászonzsákba burkolva az ön üzeméből szállították el. A trógeroknak majd leszakadt a tökük a súlya alatt. A vállalkozás egyébkény súlyra, kilóra veszi át hamvasztásra az állatokat. Tessék, itt a számla másolata, önnek pontosan ötvenöt angol font, 40 pennyit, azaz az Európában szokásos kilóban mérve ötvenhetet, fontban számolva 110 fontot számláztak ki. A szokásos fél fontot kilónként. Most már csak egy kérdésem maradt az ön számára. Hány kilót nyomott Hédy, a felesége? Mi az, miért nem válaszol mister Benson? Elakadt talán a szava? De lenne még egy diszkrét kérdésem. Hány éve folytat viszonyt a titkárnőjével?
— Ennek mi köze a feleségem eltűnéséhez? Ez kérem az én magánügyem!
— Csak volt mister Benson! Egészen addig a pillanatig, amíg a titkárnőjével cinkosságban meg nem ölte a feleségét.
— Akkor viszont csak az ügyvédem társaságában vagyok hajlandó beszélni a dologról.
— Megteheti, de én máris összegezem a nyomozás eddigi eredményét. Attól függően azután úgy dönt, ahogy akar. Még egyszer figyelmeztetem, hogy a makacs tagadás súlyosbítja, a beismerés enyhítheti az ítéletet. Tehát, hogyha meg tud cáfolni, akkor megmenekül a büntetéstől, én és a csoportom pedig ünnepélyes külsőségek között térden állva bocsánatot kérünk öntől, utána benyújtunk egy kérvényt az idő előtti nyugdíjaztatásunk ügyében. Igen! Én a Kiaggott Nyomozók Műkedvelő Kultúrházának Tűzoltózenekarában leszek kisdobos, maga pedig tovább vezeti a Benson-co-Benson céget. Tehát: Ön évek óta tudott a felesége okkultista mániájáról, sőt hallgatólagosan támogatta is a magtalansága miatt lelki beteg az asszony ilyen irányú tévelygését. Így jutott a felesége a hiszékeny emberek naivságát kihasználó kóklerek kezére. Lélekvándorlással, halál utáni élettel, asztaltáncoltatással, szellemidézéssel, az utóbbi időkben pedig más égitestekről jött lényekkel való kapcsolatteremtéssel hitegették. A titkárnő szeretője együttműködött magával, most viszont már letartóztatásban van és velünk, a nyomozóhatósággal működik együtt. Kisebb büntetéssel akarja megúszni, lehet, hogy három-négy év múlva már szabadlábon is lesz. Azt állítja, nem tudott róla, hogy maga gyilkosságra készül, ő csak pénzt akart kicsalni a hiszékeny asszonyból, mint ahogy magából is. Vele szuggeráltatta, szédítette a feleségét különböző optikai trükkökkel, agymosással, tőle kapta a kék kristályrudat is. A felesége búcsúlevele kétségen kívül originális, hitte, hogy a titkárnő megadta időpontban érte jönnek, és elviszik. Ehelyett maga Fifike vacsorája ürügyén a hűtőkamra előterébe csalta, leütötte, majd a hűtőterem harmincfokos fagyasztójába helyezte az asszonyt. Mivel az előtér is hűvös volt Hédy a bundájába burkolódzva várakozott, ezzel együtt tette hidegre. A sarki róka szőre odafagyott a fogasokon lógó egyik fél-marhához, onnan került a szalámiba. A csapzott bundába kötve indult Hédy az utolsó útjára, az állathamvasztóba, maga pedig rövidesen követni fogja a gázkamrából ugyanoda. Ha még valami kétségünk lett volna — de nem volt—akkor az égetőből kapott maradványok, mert egy ember csontjaiból mindég maradnak elszenesedett részecskék, nos ezek osztogenetikai vizsgálata az áldozat fésűjén lévő hajszálak DNS tartományával egyeztetve, majd eloszlatnak minden kétséget.
— Úgy tudom, hogy ezek a DNS vizsgálatok, ma még csak közvetett, és nem tárgyi bizonyítékoknak számítanak a bíróságon. Csak közvetett bizonyítékok, feltételezések, hipotézisek és egy féltékeny, saját bevallása szerint is pénzéhes titkárnő vallomása alapján nem kaphatok elmarasztaló ítéletet.
— Így igaz, de van tárgyi bizonyítékunk is. Mit gondol ön mister Benson? Hány Celsius fokon ég el a kristály? Sajnos a nagy kapkodásban, a bizonyítható előretervezettség ellenére is pánikba került. Elfeledkezett a kék kristályrúdról, pedig a vallomásaiban nagy szerepet szánt neki. Hédy nem tarthatta, mint ahogy nem is tartotta az égnek azt a kristályrudat, hiszen az ott volt vele együtt a fagyasztóban, a bundája zsebében. Hiába volt hentes a szakmája, mister Benson csak állatok irtására volt szakosodva, és úgy látszik a fizikában sem túl jártas, vagy hiányzott az óráról Etonban, amikor a kristályos szerkezetű ásványokat tanították. Nos, az egész vallomása összeomlik egyetlen ponton. Az állítólagos „kutyatetem” hamvai mellett a temetkezési cég munkásai megtalálták a kék kristályrudat. A kristály ugyanis nem carbon, azaz szénszármazék, mint mondjuk a gyémánt, nem hamvad el, sőt kétezer Celsius fokot is kibír. Oda kellett volna figyelnie a fizikaórán, de biztosan már akkor is a meggazdagodáson törte a fejét. Ja igaz is! A törvényszéki könyvvizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy részben a kerge-marha kór okozta piaci válság, részben az ön pazarló életmódja miatt, mert ugye az igényes titkárnőn kívül még két szeretőt tartott, cége a biztos anyagi összeomlás előtt állott. Bizonyára tisztába volt vele, hogy jól jönne önnek a felesége vagyona és az a nagy összegű életbiztosítás, amit pár hónappal ezelőtt kötöttek egymás javára. Bizony nagyon jó ügyvédre lesz szüksége, hogy életfogytiglannal megússza, és ne még az idén találkozzon felesége hallhatatlan lelkével odaát…
***************************************************
— A fenébe is Benny, minek blöfföltél, tártál álbizonyítékokat ennek a szerencsétlen gyilkosnak az orra elé, hiszen mindketten jól tudjuk, hogy az analízis, nem mutatott ki emberi, sem állati maradványokat a hamvakban, pláne a gyár húsipari termékeiben, a kristályrúd, pedig elégett, vagy elkeveredett valahol. Így a tárgyalás, habár a gyilkosság tény és a nyomozóhatóság beismerő vallomással bír, ez lószart sem ér majd a tárgyaláson. Ezt a Bensont fel fogják menteni. Mikor majd az ügyvédjének átadjuk a kihallgatási jegyzőkönyvet, és az felfedi a blöffünket a kliense előtt, az pedig a tárgyaláson mindent visszavon, és lelki megrázkódtatásra hivatkozva visszatér előző meséjéhez őrültnek nyilvánítják. Mivel pedig nem köz-, vagy önveszélyes hazasétál.
— Hazasétál és csődöt jelent, mert cége tényleg tönkremegy. A tárgyalásig ugyanis a sajtó a mi verziónkat közli, az olvasóközönség az utca embere heteken át olvassa a Benson szalámit és más húsipari terméket ért vádakat, a márka nevét, amelyet belesulykolnak az agyába, de a felmentő ítéletet már elereszti a füle mellett. Ha tehát Benson árút lát, nem veszi meg, helyette a Hardrock és Fiai Co. szép, vakum csomagolású felvágottjait részesíti előnyben. Az én bankszámlámon pedig megjelenik egy diszkrét, nagyobb összeg, amelyet nem a Hardrock és Fiai cég, hanem egy alig ismert leányvállalata számlájáról utalnak majd át. Ha tartod a pofád, és nem kavarsz bele a most felvett jegyzőkönyvbe, akkor ebből a bankátutalásból úgy 33 százaléknyi részesedéssel benne vagy az üzletben. Úgy tudom a feleséged elég költekező és most valami lakásfelújításba kezdett, na meg szeretné, ha az idén valami divatos fürdőhelyre mennétek nyaralni és ez a kis segítség éppen jól fog jönni. Akkor itt kapard alá és tegyük el magunkat másnapra. Holnap úgy is fel kell kötni a gatyánkat, mert a gazdasági csoport szabadságolásai miatt a Huxley és Huxley tejipari cég hamisítási ügye van ránk osztva. Ha együttműködünk, akkor azt is szép haszonnal fogjuk lezárni.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.08. @ 12:42 :: Csomós Róbert
