Táncos ölelés sodor a mélybe,
ágyamon kering a fény,
szurkos árnyék lapul a falakon,
máglyán égeti álmom a démon.
Létem túlhajszolt remény.
Megtört mosolyba szív lelked,
megfeszítve hallgatok.
Semmibe forgat zuhanó vágyam,
lázadás köröz halk derengésben,
kih?lt ébrenlét vagyok.
H?lt helyemen vajúdik az id?,
ritmust köpköd az óra.
Múltam siklik agyam rácsai közt,
s a valóság szaggatott ütemén
varázslat ül a takaróra.
Szorít bet?im vérz? kötele,
lapomra csordul a szó.
Fáradt moccanással nyílik az éj,
arcomon pihen zarándok kezed,
szemedben szomjazó tó.
Álmom udvarán állok némán,
hajnalig várom dalod.
Utánad repülök csonka szárnyon,
s a távolba lépeget? sziklán
lángra lobbantom a Napot.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.05. @ 06:24 :: csontos marta