A Semmi és a Minden roppant
keveréke forgat, a küzdelem örök.
Magam létéb?l ered a sötét
és a fény, a képzelet
hatalmas kövein.
Homlokom
mögött olvadnak hamis képek,
Nem izgat már az Ige forró lehelete.
Testem utolsó szikrái
alatt pernyébe hamvad a gondolat.
Zsarolnak halálra ítélt parancsok,
én vagyok a meglopott tolvaj.
Minden, mi ismer?s, arctalanná
válik, felh?k
fonákjára üszkösödik a Nap.
Homályba pólyál az éj angyala.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.20. @ 04:57 :: csontos marta