csak hagyom hogy
holló hajamba fehér
pernyét szórjon az id?
s míg szárad a hús a csonton
aszalt gyümölccsé
zsugorodott szemem
mögött zsibbadt agyam
a múlton mereng
mert itt e föd?n
így t?nnek el kit anyaszült
batyuba kötve hátán a múlt
b?nök alatt hajlik le rogy
s végül álmot temet
magunkért sírunk mi mind
valaha – volt félistenek
Legutóbbi módosítás: 2010.05.30. @ 06:00 :: Dobó Erzsébet
