Hiába minden. Nagyon belül
nem egyezünk.
Látjuk pedig magunk:
képzelt arcodat.
Tudás és ösztön
egyként arra biztat:
menekülj, Embertest? Értelem!
Csillaghajókat tervezünk,
elhagyjuk el?bb magunk,
majd következik a Föld, a Hold, a Mars –
irány az Univerzum!
A szomszédos naprendszerben,
valahol középen A BOLYGÓ –
álmaink álma, bölcs?nkhöz hasonló!
Nos, oda tartunk!
Az id?t könnyedén gy?zzük:
spermák, petesejtek tartósíthatók,
id?közönként belövellhet?k
a gépanyaméhbe!
Az újszülöttek szépen
feln?nek örökös száguldásban,
a jó-néhány k?- és csillagkarambolt
alig-megúszó hajón,
a végtelen ?réjben…
Elhagyva a Naprendszer határát
felejtik a szerelmet.
?sszül?k romantikus éjszakáit,
selymes réteket,
virágok szépségét,
a fákat
s hogy voltak
kutyák, lovak.
Regényekr?l, versekr?l, dalokról
halvány sejtelmük, ha lesz.
Mire odaérnek a Barnard-csillag közelébe,
a kiszemelt bolygóra,
az új hazába,
addigra az itt maradt Emberiség
– UFO-gyarmatosításon is túl -,
a dinauruszok sorsára jut:
lángtorkával mindent elnyel
létrehozónk, táplálónk: a Nap!
Legutóbbi módosítás: 2010.05.31. @ 15:26 :: dudás sándor