A Duna karcsú derekánál
kavicsok között guggolok
emlékeimben.
Mögöttem egy város zaja
szemem csendben pihen a
tükörvízen.
Utcák között ott sétál a múlt
egy kin?tt gyerekcip?ben.
Szabadsága még ott szalad
a poros távolodó térben.
A feln?tt még fentr?l köszönt
és a sz?ke bozót alatt
felnézett a kék tekintet
és köszönt a felh?knek.
A gondtalan gyermekévek
percek között bújócskáztak
és az id? falai mögött
egy feln?ttet találtak.
Mama varrta rongyos labda
mint a legszebb üveggolyó
álmom ágya alá gurult
örökre elbújt a régmúlt.
Azóta n?tt a diófa
árnyékán még ott a hinta.
A szél id?tlen ölében
gyermekkort ringat rajta.
Apró kavics pici kézben
tükröt tör a Duna vizén
– észreveszem –
és mosolyogva nézem
ahogy új kavicsot keres
gyermekem.
