Ahogy engem lassan
körberajzolnak mások
egy számomra ismeretlen arcot látok
néhány vonás ismerős a múltból
felidézem szépségét, ártatlanságát
riasztó
akkor nem láttam
nem óvtam, dédelgettem
még eltékozolni sem volt bátorságom
sokszor meglepődöm
hogy virtuálisan látható vagyok
mostanában
a megfelelő vágyszélességre váltás
a jól időzített előfizetés az oka
aztán jön a kérdés
miként lát másképp a világ
s mutatják álmok negatívjait
saját tükreim
vajon melyik a valóság illúziója
a mérhetően érzékelhető
viszonzatlanul
világba szerelmesedett lelkem
rövidlátó a rosszul nedvesített
kontakt-szemcséktől
éhesen úgy jár-kel köztetek
mint az állatkertből szökött vad
nem látjátok láncaim
a számot fülem mögött
a gyűrűt lábujjamon
mindig akad egy,
ki visszavisz a vadon szélire
csak mert jót akar nekem
hiába mosolygok némán
bátorítón
adj ennem
merítsd teli magaddal
megrepedt cserépedényemet
nyakamban
csak mondogatja
szabad vagy
szabad vagy
te is azt látod,
elfutok (tőled)
én már tenyeremre rajzoltam
figyelmem fókuszát
elég karom kinyújtanom
s ha nem vagy otthon
nyom nélkül átjutok
bezárt ajtódon ablakon
megérkezel
s én mögötted
pont 180 fokon
mint az árnyék
fényre éhesen
lopakszom
ólálkodom
egy másízű
szabadságért
mozdulataiddal táncolva
imádkozom
Legutóbbi módosítás: 2010.05.02. @ 04:49 :: Fenyvessy Szilva
