Bennem nincsenek nevek, csak sorsok,
amiket gyakorta összevissza hordok.
Bennem nincsenek vizek, csak partok.
Még te sem tudod, épp hová tartok.
Vajon mi lesz a papírlányból és a tintabárból?
Lesz-e szép madár az út szélén ordító sakálból?
Ha az életet számotokra is látható szavakra vágom
az rendez?elvként belémszerkesztett genetikai lábnyom?
Mind tarkabarka filmeket forgatunk.
Csak ma van, nincs tegnap, se honlapunk.
Én nem vagyok se bit, se domain, se mikrohullám.
Van egy elfelejtetett hang a hozzád beszél? ujján.
Képtelenség, hogy lásd. Azt szeretném, hogy érezd.
Csak egy pillanatra engedj a mindenség füléhez.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.16. @ 11:11 :: Fenyvessy Szilva