Szekeres Kató CHERCHEZ LA FEMME
N?k balfékes történetei
El?szó
A szerz? tollából a több évtizedes odafigyelés, gyakorlat, hasz-nos gy?jt?munka eredményeként született, az olvasót szórakoztató sok érdekességet /pl gasztronómiát/ bemutató nagyon értékes írás-m?.
A könyv tartalmának fejezeteit jól válogatta össze és sorolta egymás után, amely jól áttekinthet? érdekfelkelt? szerkezetet biztosít a m? számára.
Mondanivalója úgy a tinédzsereknek / kis- és fels? iskolásoknak/ mint a feln?tteknek javára szolgál, többek között a régen használt beszédek, kifejezések felfrissítésével, megismertetésével.
Ebb?l következik, hogy aki e könyvet olvassa, sok szép magyar népies szóhasználat elsajátításának lehet?ségével fog találkozni, rácsodálkozni és gazdagodni.
A szerz? a régi hazai – magyaros – szokásokat és kifejezéseket összeszedetten, félreérthetetlenül – már – már pajzánul használja írásában, részben saját megélt élményei alapján. Pl. a serdül? gyer-mekek magatartása, napi problémáik, egymáshoz való viszonyulásuk egy az egyben – nem éppen gyerekszájba, de a maga helyén – való közlésével. Tény, hogy jól fejl?dött az irodalmi kifejezésmódja ahhoz, hogy bátran alkalmazhassa ezeket a nem éppen etikus meg-fogalmazásokat. Így az írásm? nem csak szórakoztató, hanem élet-szer?. Jól ráérez a pszichológiának bizonyos törvényszer?ségére, a gyermekek életkori sajátosságának megfelel? pozitív lelki megnyilvánulásaira.
Több helyen jelen van a „szögedi” tájszólás is, mely ugyanolyan mulatságosak, mint a dialógok. Megfogalmazódnak – többek között – pályaválasztási problemák, nehézségek, melyek az akkori körül-ményekb?l, életviteli nehézségekb?l eredtek. Ezek a gondok sajnos ma is jelen vannak a gyerekek életében.
Végezetül javasolom a relaxáló üdít? olvasást, kellemes és hasznos szórakozást kívánva.
Dr Bagdi Sándor
ny.f?iskolai docens
Részlet a könyvb?l:
Egy napon az üzen? füzetbe legnagyobb bánatukra azt írta a tanító néni, hogy hétf?n délután oltás lesz az iskolában.
Linát és húgát anyja minden héten tiszta ruhában indította el s nem gy?zte hangsúlyozni, hogy nagyon vigyázzanak rá, mert hosszú a hét. A hófehér térdzokni, búzakék szoknya a rágom-bolható fehér blúz – amit a zoknival együtt másnaponta mosott anyja – széppé varázsolta a lányokat. Dicsérték is ?ket, hogy milyen tiszták, milyen üdék. Most is fel voltak öltözve és az elismer? tekinteteket büszkén zsebelték be. Hanem mikor az iskola kapujába értek és meglátták a vöröskeresztes kocsit, azonnal agyukba villant a beígért oltás.
Inukba is szállt a nagy bátorság. Vica nem vacakolt, némi latolgatás után belépett az iskola kapuján.
De Lina meg Lali úgy döntött, hogy nem veszik fel az oltást. Végül is az ? b?rükr?l volt szó.
Azt a rohadt íz? csukamájolajat sem kell minden gyereknek lenyelni. Csak nekik, mert véznák voltak. Úgy gondolták, hogy legalább az oltást ússzák meg.
Elindultak az utca végébe, ahol akkor még csak szántóföldek voltak – kés?bb Újszeged legdrágább palotái, ezért is nevezték el Szeged „Rózsadombjának” – és onnan leselkedtek, hogy el-ment-e már a fehér vöröskeresztes kocsi. De az nem akart el-menni. Nem értették, hogy mit csinálnak olyan sokáig? Meg sem fordult a fejükben, hogy az a nyavalyás Vica elárulta ?ket és arra vár az egész egészségügyi brancs meg az iskola, hogy besétáljanak a kelepcébe.
Hanem aztán a rettent? nagy eszükkel csak megsejtették, hogy valami firnájszosság lehet a dologban, azért nem mozdulnak. Úgy határoztak, hogy ha egész nap ott fog állni a kocsi, akkor sem mennek be az iskolába. Csak valamit ki kell találni, hogy miért hiányoztak. Ennyi az egész. Na és? Nem nagy ügy. De egy id? után már nagyon unták a várakozást, egy kicsit szorongtak is. Játszani sem lehetett, haza sem mertek menni, hát egyszerre csak elbizonytalanodtak. Lali megszólalt.
– Te, nem kéne mégis bemenni?
– Piszok áruló! Beszari kis mocsok! – pattant fel Lina – nem te mondtad, hogy lógjunk meg?
– Jól van, csak mondtam. Nem kell úgy odalenni – védekezett Lali.
– Tudtam, hogy nem lehet benned megbízni. Eredj! Na! Eredj be! Ki tart vissza?
– Hagyd már abba! Nem akarok bemenni, csak mi van ha e-gész nap nem mennek el?
– Hát aztán? Az ? dolguk. Várjanak, ha annyira ráérnek – morgolódott Lina. Nagyon dühös volt, mert attól félt, hogy egyedül kell elvinnie a balhét.
Akkor aztán senki nem mosta volna le róla, hogy „csakis ? az aki nem fogad szót”. Hát ebben az ügyben nem akart magára maradni.
Elég volt a múltkor a fogászaton, ahol az MNDSZ asszonyok négyen cipelték és er?szakolták bele a fogorvosi székbe. Ráadásul az a dög Vass Böske le is pofozta amiért nem nyitotta ki a száját. Egy fogát meg le is törte a kanállal, ahogy fe-szegette.
– Meg kellett volna harapnom – morogta félig hangosan.
– Mi van? – kérdezte Lali.
– Semmi, csak eszembe jutott valami.
– Micsoda? – kérdezte megint társa, mert unta már a várakozást, de nem is érdekelte nagyon, hogy mit motyog a lány.
– Hallottam, hogy valakinek beletörték a t?t a combjába és úgy kellett kioperálni.
Na ez hatott. Lali már nem habozott, meger?södött benne, hogy semmi áron sem szabad bemenni az oskolába míg a kocsit el nem eszi a fene. Ebben aztán újra megállapodtak. De a gyerek hamar elunja magát, ha nem csinál semmit. Fejüket kidugták a kerítésnél a többi részük takarásban volt. Hol álltak, hol tér-deltek de nagyon unatkoztak.
– Gondolod, hogy ránk várnak? – vetette oda a gyerek.
– Hát… gondolom. Biztos nincs ki a létszám. Nem emlékszel, hogy mondta a tanító néni?
– Mit?
– Hogy a létszámnak ki kell lenni.
– De miért? – kérdez?sködött tovább Lali.
– Tudja a fene, de ezt mondta. Ezt mondta biztosan!
– Mit jelent az, hogy a létszámnak ki kell lenni?
Lina elgondolkodott. Hát… ezt én sem értem, de gondolom, hogy megszámolnak mindenkit.
– Név szerint? – aggodalmaskodott Lali.
– Jaj ne kezd már megint, újra betojtál?
Lali magyarázkodni kezdett, mikor Lina meglökte.
– Na! Mehetünk. Ott megy a kocsi. De miért ilyen lassan? – vált gyanússá a dolog.
– Biztos kilukadt a kereke. Oda szúrták az oltást – röhögcsélt Lali felszabadultan.
Kicsit félve léptek be az iskola kapuján, majd a tanterembe. Szokatlan volt a nagy csend.
– Te, ezeket úgy megszúrták, hogy belebetegedtek azért van-nak csendben.
Lali kezdett ájuldozni, mert már alig bírta a feszültséget. De nem sokáig, mert azonnal elkapták, ahogy beléptek. Az ajtót is rögtön kulcsra zárták, nehogy eszükbe jusson visszafordulni.
Lalira négyen támadtak rá minden szó nélkül, mert ? volt az els? aki megjelent a teremben.
Lina udvariasan maga elé engedte. Semmi duma, semmi kérdez?sködés, csak úgy leszorították a padra.
A gyerek úgy ordított, mint akit nyúznak. Linának más sem kellett. Egyb?l halálra rémült. Azt nézte, hogy merre mene-küljön.
Gyerek egy sem volt a tanteremben, mint kés?bb kiderült, az ablakon keresztül drukkoltak. Az egészségügyieknek. Ez is fájt neki. Nem volt elég, hogy elkapták ?ket, még ellenük is voltak az osztálytársak. Ezzel azonban nem tudott foglalkozni pilla-natnyilag, csak éppen észlelte.
Lalival gyorsan végeztek és ? következett volna. Ám el kez-dett araszolni a fal és a padok mellett. Olyan hülyék voltak, hogy egy darabig körbe-körbe kergették. A padló síkos volt, üldöz?i mind elcsúsztak, csak ? nem. Közben káromkodtak is, amiért így felolajozták. Minden iskolakezdéskor felolajozták. Lina el?ször alig bírta megszokni a szagát, utálta is, de most ö-rült a síkos padlónak.
Próbálták szétszedni a padokat és egymást biztatták, hogy „dobjuk már szét” de nem lehetett, mert egybe volt építve. Csak úgy röpködtek a szentségelések a leveg?ben. Lina ha ráért volna, halálra neveti magát. De ? volt az üldözött és egy csepp kedve sem volt nevetni.
Aztán a társaság kettéoszlott és így akarták bekeríteni, de a lányon nem lehetett kifogni. Tiszta ruha ide, tiszta ruha oda, fogta magát és bebújt a padok alá.
Ott kucorgott egy darabig és rémülten látta, hogy a hófehér térdzoknija, meg a szép búzakék szoknyája egyadta olaj. Ám ezzel sem ért rá foglalkozni. Meg akart menekülni.
A „fogdmegek” türelmük határán voltak és láthatóan kime-rültek a nagy kerget?zésben.
Ekkor az egyik söpr?t kért és azzal próbálta kipiszkálni a lányt a pad alól. Mint mikor a macskát piszkálták, ha beszart az ágy alá.
Lina kutyául érezte magát és nem tudta hogyan szabaduljon szorult helyzetéb?l. A pad meglehet?sen alacsony volt és a komák nem bírtak eléggé lehajolni. Ráadásul a lányt már úgy megrémisztették, hogy nem is gondolkodott, csak cselekedett. Elkapta a söpr? végét és visszanyomta olajos cirokfelével.
A piszkálója köpenye is csupa olajcsíkos lett. Ett?l úgy be-gurult, hogy f?részért rohant az udvaron lév? szolgálati la-kásba.
Fél órába is beletelt, mire szétszedték a padot. Így már nem volt Linának hova menekülni. De míg f?részeltek, úgy reme-gett mint a nyárfalevél. Gyomra egy görcsben volt.
Végre sikerült szétválasztani a padsort és a lányt – ha nem is könnyen de – kiráncigálták. Könyörtelenül végighúzták a síkos padlón, nem voltak tekintettel a ruhájára, amin aztán vastagon állt az olaj. Szerencsétlen még mindig próbált ellenállni, de a pad másik felén már hozzáfértek és szurkálták a söpr? nyelével.
Mikor elérték végre, felvágták a padra mint a vizes ruhát a mosófa tetejére. Lina úgy ficánkolt mint a hal és úgy üvöltött, mint akit nyúznak. Aztán semmi perc alatt beadta az orvos az oltást és otthagyták a padon kiterítve.
A két „fogdmeg”-r?l szakadt a víz és nem értették, hogy egy ilyen semmi kis gyerekben hogy van ekkora er??
Az orvos próbálta korholni, de a lány olyan gy?lölettel nézett rá, hogy majd megölte a szemével.
Lina mikor meglátta olajos ruháját, majdnem elájult. Már azon járt az esze, hogy mit fog otthon kapni, ha meglátják.
Dühében odakiáltott az egészségügyieknek.
– Nem is fájt!!!
Na ez kellett már csak a kimerült embereknek. Az egyik el-indult, hogy lekeverjen neki egyet, de az orvos leintette.
– Még az hiányzik, hogy elmenjen a híre. Verekedtek az e-gészségügyiek, mert nem bírtak el egy 30 kg-os gyerekkel. Hát, nem sok kellett, hogy Linát az iskolában is elkalapálják.
Mert otthon egyértelm? volt. Ahogy kinézett… nem is csoda. De, hogy ez az iskolai nevelés cs?dje volt, az már biztos.
Szekeres Kató FARAGOTT SZÍV
Romantikus versek
El?szó
Szekeres Kató verseihez
A szerz? szellemvilága kett?s vetületben szövi át verseit. „Elmönt a Király!” – még akárki lehet, valódi uralkodó, államférfi,
tudós, m?vész, mesterember… „Thália papja – közelít rá, hogy színházi nagyságról van szó. „Élete rövid lött” – fiatalon ment el, „Basszust énekölve”. A negyedik versszakban , a vájtabb fül?ek már rákérdeznének, de akinek még kétségei vannak, a 12-ben az „énekös Józsi” – végképp megadja a bizonyosságot, miközben a szerz? bevallja: „Bár… nem láttam sokat szín-padon él?n”, de személyes találkozásuk volt Rajkin suszternál, akir?l megtudjuk: „Ã?° is mestör volt”, „Énekös tisztölte”. A közös pont: „Égy helyre jártunk cip?t javítani”.
A versben egyszer sem szerepel Gregor József vezetékneve, de benne vannak titulusai: operaénekes, díszpolgár. Benne vannak mindennapi kedvtelései: „Önni is szeretött”…”Étvágyat ger-jesztött”.
Keresi a magyarázatot a karizmatikus m?vész korai halálára. Találgat: „Hogy mért hagyta el az árnyékvilágot? Tán égi temploma basszusára vágyott”.
Szekeres Kató az „Az énekös halála” cím? verse így állít emléket a szellemvilágba távozott, immár halhatatlanná vált m?vésznek.
„A tenger ereje” c. versnek a szellem – mint lélek – a f?szerepl?je. „Dühös tenger habja nyaldossa a partot és hogy nem bír véle, fúj visszakozót.”
Ehhez hasonlóan rázzák meg a lelket az élet megpróbáltatásai:
„Lelkemet mardossa élet tenger búja”, „Régen volt kedvem, hatalmas szívem, ma egy beteg testben szomorkodik lelkem.” Látszólag egyes számban megírt személyesnek t?n? vers, ám a valóságban sokak – talán mindannyiunk – problemáit fogalmazza meg, a lélek és a természeti er?k párhuzamában.
Sajátos dialektika t?nik ki a kötetb?l.
A konkrét, megfogható, létez? személyek szelleme és az általános emberi szellem megjelenítése.
„A prímás szerelme” c. vers melyet – ifj. Lakatos Géza emlé-kére – alkotott, balladai ihletés?, ugyanakkor a Gregor József szellemét idéz? vershez hasonlít.
A „Tiszavirág” c. vers, ismét a természethez fordul. Látszólag nincs köze a szellemhez, de elmélázva rajta, kit?nik bel?le az élet relatív rövidsége: „Tetszhalott bábúból életre ébredt, pár órácskára, szabadon repkedett.” De… „Nagy árat fizetnek rövid bujaságért, tömegesen hullnak, a vízre halottként.”
Szellemvilágból érkezve, életünket leélve, ismét a szellemvilág vár ránk.
Egy általános tulajdonság csendül ki az „Asszonyszokás” cím? versb?l.
„Nem tagadom cserfes vagyok, a beszédért élek halok.” Hogy ennek mi köze a szellemvilághoz? Kiderül az utolsó versszak-ból: „Eljön egyszer az az id?, néma leszek, mint egy sírk?. Hangom többé nem hallani, írásaim fognak szólni.”
Ismét az élet és a szellem összehasonlítása.
Legyen az élet akármilyen hosszú, a szellem él tovább.
Nos, ízelít?ül, talán ennyi is elég.
Arra biztatom a Kedves Olvasót, hogy mélyedjen bele a „Faragott szív” c. kötetbe, fedezzen fel újabb összefüggéseket, amelyekhez kalauzul ajánlom a „Riói karnevál”, „Elég volt?” és a „Béke” cím? verseket.
Szeged, 2009. 10. 02.
Dr. Szalay István
A Szegedi Közéleti Kávéház
Kuratóriumának Elnöke
Tiszavirág
Húzódik Tisza mélyen a medrébe,
Cserepes partja kíséri széltébe.
Szúnyogok hada tömegben röpködnek,
Zavarva nyugalmát sejtelmes ártérnek.
Oda ugyan horgász nem merészkedék,
Mert biz’ a vérszopók leterítenék.
Visszah?költ folyó megalázkodott,
Párája átjárja a s?r? bozótost.
Vadszeder indája életmagra kapott,
Felmászott ágakra, dzsumbujba sarjadzott.
Kopasz fák ága mélán meredez,
Víz már nem nyaldossa, újra rügyezhet.
Némiken lengedez kérész fátyola,
Eldobott élete, bábos páncélja.
Tetszhalott bábúból életre ébredt.
Pár órácskára szabadon repkedett.
Légies kérészek víz felett lebegnek,
Nem is táplálkoznak, csakis szeretkeznek.
Mennyei mámor, mennyei élet.
A szerelem rövid örömében élnek.
Nagy árat fizetnek rövid bujaságért,
Tömegesen hullnak a vízre halottként.
Ezernyi násztáncos Tiszának virága
Lelte halálát folyónak habjába.
Sodorja folyó haldokló kérészt,
Némelyik tüllszárnya er?tlen búcsút int.
Temeti sodró víz picinyke h?söket,
Szerelem gy?zött, életük nem kellett.
Szeged, 2007.02.07.
A béke
Van-e a békének
Illata, színe?
Esetleg rangja,
Vagy kitüntetése?
Kora és neme,
Vagy..el?ítélete?
Arcának máza,
Vagy tán kutyab?re?
Kutató tekintet,
Elváró esdeklés,
Korrupt szokások,
Stréber összenézés?
Cinkos kacsintás
Kirekesztés, stigma?
Zsebekben túrkáló
Gyarapodás titka?
Ez hát a béke?
Megalázott lélek?
Kapzsi embereket
Kiszolgáló réteg?
A szabadság sem az!
Mint aminek mondják,
Ha embert különböztet
S igába hajtják!
Mondhatja-e gazdag
És szegény egyszerre?
Nékem e rövid szó
Az ég tiszta kékje.
Vagy merész izgalom
Ha üt? ver hevesen,
Ha béke lelkeden,
Messzire lát a szem.
Ha szabadon érzed
Ereid robaját,
Ütemre járó
Szíved dobbanását,
Nem fog el szorongás,
Remeg? félelem,
Melynek béklyói
Megülnek testeden.
Mikor nincs béke?
Ha..szólnak fegyverek?
Gyilkolnak a szavak
És rémséges tettek?
Mi hát a béke?
E parányi szócska?
Harsányan kiáltsa
Mind! aki tudja.
Kinek lelke szabad,
S szabad akarata,
Ha szándéka tiszta,
Lelhet nyugalomra.
Nem csordaszellemr?l
Beszélek itt néked!
A b é k é r ? l ! mely színes,
De biztonságos érzet!
„Óda a békéhez”
Szeged, 2008.05.25.
Egyszer láttam a szelet
Egyszer láttam a szelet.
Borzolva suhant a víz felett.
Apró hullámot eregetett,
Csak bámultam, hogy tekergett.
Sajgó lelkem beleremegett,
Hittem, engem kényeztetett.
De csak játszott s nevetett,
A vízen fodrokat kergetett.
Egyszer láttam a szelet.
Viharra gy?jtött fellegeket,
Csatornák csapjait égieket,
Kieresztette a nagy vizet.
A békés folyók megteltek,
Néhol ki-, kilöttyentek,
Városokat fenyegettek,
Szél hozta a nagy es?ket.
Aztán elcsendesedett.
Folyót, felh?t, nem terelgetett,
Nem szárította a földeket,
Csak elt?nt mint sötét kísértet.
Egyszer láttam a szelet
Felkapott ördögszekeret,
Vitte az utcán a szemetet,
S véle mindent betemetett.
Egyszer láttam a szelet.
Tornádóba hítt er?ket,
Mik mindent elsöpörtek!
Maradt pusztulás s néma döbbenet.
Egyszer… láttam a szelet.
Arcom h?sen legyezgetett,
Felszárította a könnyeimet,
S tudtam, engem kényeztetett.
Szeged, 2009.01.26.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: Adminguru
