szögre akasztva lóg
a tegnapokból itt maradt harag
(mert vártalak
– a hangodat –
s te zsugorin tartottad magadnak)
üvölthettem volna a falaknak
– hol késik? –
de úgysem értik,
hát maradtam néma, balga,
hallgatag
(vigyázz, egyszer téged is
szögre akasztlak,
s majd te is
kiabálhatsz a falaknak)
