szárnyaló szellem
lehettem volna,
eget hasító
büszke sasmadár,
s most mégis itt lent
kúszok a porban,
csak az üresség
ami rám vár
lehettem volna
színes szivárvány,
égen ragyogó,
lelked gyógyító,
most napom szürke,
senki se vár rám
– köd takarta
száraz gazcsomó –
de lehetek még
egeden kékség,
hiszem, leszek még
friss viz? patak,
ha erre jársz,
s én oltom szomjadat,
tudd: mindörökre
itt tartalak