Kőmüves Klára : Az végtelen

Nyomtatás

Van úgy, az ember folyton gy?jtöget

és végül rabságává lesz a kincs, amiért

hajolt, legörnyedt, térdelt szüntelen

s, ha összefolyhatnának kiizzadt cseppjei

sóspatakba lógathatná fáradt lábait.

Egy kincs, hát, mit sem ér,

különben életfogytig azt csodálná,

csak ?t, s nem vágyna semmire, f?leg,

ha az személy, bántódás sem érné kedvesét,

beérné csak vele, vétkezni sem tanulna ellene.                 

Ma túl sok a panasz, mert túl sok a jó

és túl sok a szabad, de kevés a szó.

Túl sok az álom és sz?k a való,

apró a tenyér s mi fogható, az végtelen.