(Tibós)
A felhők nem restellnek itt időzni, kilyukadt az égi dézsa.
Gyermekem a buszon, nyíregyházi séta képet képzelek,
hisz jó fotós az agy, e képen napsütötte tér, habár az eső szakad.
Hosszú az út, ő ott zötyög, én itt ülök, a konyha jéghideg verem,
nem fázom, mégis reszketek, amíg nem újra itt terem s kacagja majd,
ha mondom; Aggódtam fiam. Alig pár perce, még csak most indultak el,
de torkomban már itt a gombóc, s hiányában csak könnyeim nyelem.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.16. @ 05:19 :: Kőmüves Klára
