Ma minden olyan, mint az ég, egér rágta krumplihéjnak képzelem
és ózonlyukkal számolok, mit felhő foltoz szüntelen.
Ma minden olyan, mint a tó, pannal fogta kaptatóba ágyazom magam,
sár a lábam, kő szívem, iszapnyakamra hullik fűcsomó hajam.
Ma minden olyan, mint a Föld, színes krétakörnek látom innen épp,
közepében guggolok, alattam víz – felettem krumplihéj.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.11. @ 10:56 :: Kőmüves Klára
