Ha azt hiszed, hogy nem látom – figyelsz, hát tévedsz,
jóformán mást nem is teszek, mint minden lépésednél,
hogyha jársz, földdé válok, s érzem, megremegsz.
Ha azt hiszed, nem hallom, hogyha szólsz, hát tudd csak,
minden hangszíned enyém, s hiába szánod másoknak szavad,
mint gyermek anyjához sietve, a hangod úgy repes felém!
Ha azt hiszed, nem érzem illatod, ej, tévedsz már,
s megint feledésbe lustítod magad, illene tudnod pontosan,
bőröd fréziáján kívül orromon haladni másnak nem szabad.
Ha azt hiszed, hogy nem hinnék neked, mert másnak
esküdted, miről akkor még nem tudtad, enyém;
Legalább egyszer halljam tőled, hogy szeretsz,
Isten bocsánatát kérem majd minden bűnödért!
Legutóbbi módosítás: 2010.05.27. @ 15:36 :: Kőmüves Klára