Ma is eljött e nap, mint mindig 53 éve, sápadt koszorúba vonva a nyarat. Kezem imára kulcsolom, szemem lehunyom, s álmodni vágyom világodat Anyám. Hol járhatsz, s lehetsz-e a titkok tudója a holtak világában, ahol nagy udvara van a Holdnak, ezüstjén csillog az örök éj, vagy nappal? Az elnyúló árnyak, kik valaha szerettek, szenvedtek, vétkeztek s egykoron Isten szolgáiként a templom chorus smaragdjában megfakult szentek káprázatot hozó fénypalástján üdvösségért könyörögtek: Istenem-uram bocsánat!
Pillantásom messze esik ma a der?s világtól, de a természet gyönyör? varázsa kényszerít, hogy széttekintsek, ahogy bennem létezel, s általad látom szépségét e Földnek. Igézlek szavaimmal, nesztelen lépteimmel a Szentföldön, védem lelked relikviáit, s kristályos gyertyám lángjánál vallom a megáldott bizonyosságot, ki voltál és vagy Édesanyám.
Haifa, 2008.június 11.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Könyves Tóth Enikő
