Harminc éve hajózok ellenszélben,
megszoktam, hajam is hátrafelé áll.
Már minden hullám százszor elbeszélten,
a delfincsapat mindig megtalál.
A kocsmapultnál nem ül mellém senki,
de a halakkal jól megértem magam,
kint a nyílt vízen el lehet viselni
kincseimet: hogy hallgatni arany.
Már hálómat sem merítem a vízbe.
Mióta lesek arra a nagy halra?!
Sós vízben kiázott verseim íze
sorokat sodor az áramlatba.
Egész lényemben írogató csendként.
Jól hallani így, a világ mily piti.
Nem találtam magamra ment?mellényt.
ti ti ti tá tá tá ti ti ti
Legutóbbi módosítás: 2010.05.17. @ 20:49 :: Korányi Mátyás