Kovács Ágnes : Állat-tan-mese

 

Es?snek indul ez a tavasz, várható a szúnyoginvázió. Szeretjük ?ket, hisz ?k is teremtmények, mint mi, s?t bizonyos filozófiák szerint mi magunk vagyunk – voltunk, leszünk – a világ összes férge, vérszívója s minden érz? lelkes állata.

    Az élet maga a csoda – tartja a közvélekedés, és valóban, mily csodálatos a szúnyoglárva is, ahogy kifejl?dik, kikínlódja magát lelke b?zös posványából a fényre. Szeretlek ám, nekem is jár, nekem is jár, engem mindig bántanak – zümmögi-zúgja a füledbe úgy, hogy rád tör az az ismer?s csiklandós borzongás, amely fejed búbjától fut végig a lábujjad hegyéig.

     Csak az éhség hajtja, épp ezért lehetnénk megért?ek, mégis nagyon kellemetlen viszket? keléseket okoz a csípése, bár a legtöbb ártalmatlan. Különleges fajai azonban dögletes kórt terjesztenek, szinte észrevétlenül, mesteri álcázással. Hiába, no, csoda az élet.

    A csípés elleni védekezésnek is kialakult a maga m?vészete az évezredek folyamán. Védhetjük magunkat felt?n? hálókkal, célszer? öltözékkel, különféle ken?csökkel, de a legegyszer?bb vastag, áthatolhatatlan b?rt növeszteni, így mi magunk is álcázó mesterekké válhatunk. A sebezhetetlenség páncélja kett?s bosszú: se vért, se lelkier?t nem veszítünk ezáltal, s?t.

    Harciasabb védekez?knek a gondosan összetekert, nagyobb méret? újságpapírt ajánljuk, légycsapó gyanánt. A m?velet gyakorlottságot, biztos reflexeket, jó koordinációs készséget kíván. A szúnyog ugyanis ravasz. Természetes intelligenciája, túlélési ösztöne rendkívül éberré és körültekint?vé teszi.

    A kivégzés után, lelkifurdalásunkat enyhítend?, írjunk egy rövidebb novellát, mondjuk A n?stényszúnyog véres szerelmei címmel. Most pedig légz? gyakorlat következik. Egészségükre!

————-

Ágikám, nagyon aranyos a kis meséd, s?t tanító jellege is van, bizony, ?k is része a Nagy Egésznek. Mégis inkább a naplódba ajánlanám.

Legutóbbi módosítás: 2010.05.12. @ 12:23 :: Kovács Ágnes