A gyümölcsöskertben talált az álom
csak futólag, messziről érintve
almafánk, hol gyermekként
áldoztunk közös jövőt, s menekültünk
együtt a lehulló falevél zajától:
valahol sejtve, mi az az elmúlás.
Megítéltetett az idő sürgette nyár,
az odaveszett kéz – rajta alig látható
mozdítása ujjnak, nincs elsietett
tenyér-izzasztó gondolat…
Egyetlen üzenetté vált álom s jelen:
ez nem lehetett e világra való…
Legutóbbi módosítás: 2010.05.15. @ 05:33 :: Kovács György