M.Simon Katalin : Őrült magány

Nyomtatás

Kevert érchangok,

dübörgő decibel,

a fényszóró vörös

kék füstöt lehel,

testpára csapódik

terem falára,

örjöng a lélek

vonagló zárkában,

kéz  pohárra tapad,

gubbaszt az elme,

a magány

sötét zúgban

áll prédára lesve,

éjfélt üt az óra

új nap kezdetén,

sikoltoz a lemez,

a magány ünnepel.