Ha elégetném leveleid?! Hűtlenség zászlaját lengetve, titkodat rejted? Női megérzés, és ha félre érez?
Kérdések bennem… gondolatok. Itt vagyok ébren éjben, álmomból űzötten fordulok, jobb felemre, netán ez lenne inkább a bal? Eszembe jut: ha jobbodon lélek, bal feled lassan leéled… Lehetséges, hogy nem kerülnek el sziklaszilárd képzettekkel társuló naptalan napok, valami ős-burok “mázsás tonnát” nyom szíved helyett, nap-nap után, kérges tenyérben őrlődik lelked, kisebb is, minta remény – hogy is van ez? Ha titok nélkül feküdhetnél egyszer, elégett levelek hamu-porán, lehetnél színtelen, esetleg főnix! Sírnád ki végre valaki vállán, egyetlen aprócska pillanatban, ha már a szivárványszínek túlnőnek rajtad! Mégis lassul az érzet, bezárul az éj, jön a reggel: érintés szegélyén csipkeszárny.
Régen nem vagy életem része… vajon mi bánt?
Legutóbbi módosítás: 2010.05.13. @ 16:25 :: Marthi Anna