A tölgynek levél ciklusból
Mind apró, aranyló homokszemek.
Lepergetem tengernyi életed,
milyen volt, milyen lehet,
lábad nyomát viszi…
a víz
teszek rá: folyékony arannyá válik.
Felszáll a gőz, álom-ködbe hív.
Látom, amint belépsz életedbe,
egy kiskanál tengeri só hull,
ízt adni holmi képzeletnek.
Festő vásznán hiába bugyog
és fodrozódik: parttalan,
hullámzó, változó kedvű.
Puhára főzöm eledeled:
vers-ízűvé válik a sótól
tenger-szemed!
Tarhonyát pirítok…
Legutóbbi módosítás: 2010.05.01. @ 15:25 :: Marthi Anna