Ott meleg van
és sötét
szemünk mégis
mindent lát…
és sötét
szemünk mégis
mindent lát…
Rikának szeretettel
Ím, eljött az est
csendesen
fogd meg kezem
s pihenjünk,
Kedvesem.
Az élet már
nem a miénk
s ha barátok
lépnek is felénk,
csak intünk nekik.
A kis domb
borzas békéje vár
nem ülünk
a megtört padra
már.
Árnyék takarja
otthonunk,
a világból
semmit sem
hozunk,
csak egy mosolyt,
mi ?rületb?l
fakad,
és kavargó,
kósza álmokat.
Ott meleg van
és sötét
szemünk mégis
mindent lát,
mert nem köt
többé
a test börtöne
s kikacagjuk
a halált!
Legutóbbi módosítás: 2010.05.12. @ 23:56 :: Őri István