Titkot hordoztál magadban, már a kezdet kezdetén.
Illatod, mint mez?k millió virága,
Körbevett, átkarolt akár a napsütés.
Mellékutakon futottam melletted,
S te csak nevettél,
Öleltél, ellöktél.
Vágytam rá, hogy mosolyogj,
Szívembe szemed tüze meleg színeket hozott.
De soha nem tudtam meg ki vagy,
Soha nem értettem igazán
Miért, minek vagyok melletted,
Mint egy árnyék csupán.
Mint a t?z és a víz,
Mint a tél és a nyár
Különbözünk egymástól,
S csak n? a távolság.
Könnyes kezekkel
Festek feketére mindent,
Könnyes szívembe
Kést szúrt a keménységed.
Azóta mindennap magamba tetovállak.
Csak távolról nézhetlek,
Furcsa már ez is elég.
Egyszerre gy?löllek és szeretlek,
Önkínzásomból sohasem elég.
Magam sem értem, csak feszül a húr,
Mindennap véres a szívem.
Könnyes kezekkel
Festek feketére mindent, amit érek,
Keresztre feszítve is folytatom
Amíg csak élek.
Mindig, mindennap magamba tetovállak.
——————————————————-
Nem áll módunkban az íráshoz képet választani. Ez a mindenkori alkotó dolga ezentúl.
Kép hiányában viszont nem publikálunk verseket. Megértésedet köszönjük, légy olyan
kedves a Tallózás linken keresztül a saját gépedr?l fotót mellékelni…
Legutóbbi módosítás: 2010.05.04. @ 09:57 :: Pápay Zsolt