Kép a falamon
Nem hagytál el végleg,
itt maradt hited,
bízzak önmagamban,
ma is építed,
csiszolsz gyémántgúlát,
fényed földig ér,
sugárzásod tiszta,
kapumig kísér.
Már születés után
kopnak a napok,
mind több üres széket
néznek asztalok,
mint fonott kalácspánt,
kérlek, úgy ölelj,
karolj, mint napsugár,
mert az éj közel.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.11. @ 17:15 :: Péter Erika