Rég, vártam az orgonát,
mint bővérű asszony,
május bánat-illatát
hordja már az alkony,
forró férfiölelés az éjszaka
– s fázom –
kis tücskök dalra gyújtanak
részeges lankákon,
hangok hívják egymást,
két pille nászra rebben,
a fű riadtan reszket
áttetsző, kék csendben,
falevelek remegése
szeretkező lányka,
neszeket sző a levegő
s halk a szellő tánca,
elfojtom vágyaimat,
bordűrös lett arcom,
s a bársonyszárnyú tavaszéjben
baglyok nászát hallom.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.04. @ 07:57 :: Péter Erika