az ember végül gesztusokba gy?lik,
csupa tárgyba, egy elkallódott rongyba,
rongybabába, s ki öltöztette – rég nincs –
pedig él még, a szeme mint a régi,
üvegén ott a nap és az én szemem,
fejet hajtok, mert mindent megtehetek.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.04. @ 19:52 :: Petz György