Meghúzódott a tuja és a trombitafolyondár árnyékában. Ősszel szinte el is tűnt fáradt, barnába hajló, szakadozott bordó leveleivel.
Közönségesnek érezte magát, s csúfnak a többi lakó között. Eh, hólyagvessző… Micsoda név!
Büszkén nőtt mellette magasra a pampafű a nyár derekán, és fennen hangoztatta hajladozva egzotikus származását. (Mert hitte ezt, teljes meggyőződéssel.) A tuja egyszerűen csak fölé próbálta nyújtani ág-karjait, irigyelve tőle a napfényt. Minden adandó alkalommal, megállás nélkül susogta neki saját örökzöld különlegességét. A trombitafolyondár pedig szóba sem állt vele. Égbeszökő, oszlopra csavarodott száraival, fél nyáron át különleges — általa tökéletesnek tartott — virágaival dicsekedve keresztülnézett rajta, nem is gondolva arra, hogy csak a kerítésre támaszkodva jutott ő is olyan magasra, ahol most sűrű lombját borzoltatja a széllel.
Pergoláján magasra tört a gyönyörű rózsa is. Narancssárga, piros árnyalataival, száz fodros fejével uralni vélte a kert azon sarkát. Illatával elbűvölt minden szárnyas, és kétlábú élőlényt. Bimbókkal tele ágaival elegánsan táncolt a kicsit lestrapált Széltoló úrfival.
De minden évben egy-két hétig, a tavasz végén, amikor már a nyár meleg déli órákkal jelzi jöttét, a rózsa mintha sárgább árnyalatú lenne a kelleténél… Még a türkizfejű gyíkocskák is csodálkozva néznek rá oldalra billentett fejecskéjükkel.
A hólyagvessző frissen hajtott zöldes bordó, szinte feketébe forduló, különleges, cakkos szélű leveleivel mindegyikőjüket elhomályosítja. Valami káprázatos, halvány rózsaszín árnyalatú csodák jelennek meg ilyenkor a „lenézett” ágain. Először csak valóban olyanok, mint a hólyagokkal teli csomócskák…
De pár óra, talán egy nap és sorba pattannak ki a teremtés tökéletességét megmutató csepp virágok. Az elsők mintha valami csábításnak engedve nyílnának meg. Egy csiklandozó kis bogár, vagy a nap szerető ölelése, csókja… De mind többen tárják szét bordó csészelevelű hófehér szirmaikat… Míg csak pompás gömbalakban nem tündökölnek, finom illatukkal a legválogatósabb méheket, repülő hercegeket is magukhoz csábítva.
Még hogy hólyag…
Legutóbbi módosítás: 2010.05.25. @ 21:45 :: Pulai Éva