?söm mesélte a bonobó
hallgatta a rokonom és hölgyem
a kies neandervölgyben
szerintük én vagyok a bon uomó
törleszkedik a macskám
kutyám sem marad a vackán
nyalja az az arcomat és kezem
s a f?nököm a talpát velem
s akiben vérszerz?dést köt ennyi ?s
egyedül én lehetek még a h?s
menteni a menthet?t emberiséget
és megnyalom alázatosan magam is a rímet
közben egy n? akihez nincs semmi közöm
szónokol másoknak s felém közöny
fordít intelligens hátat az önbizalom ordít
a szeme villog süt ezüst fényt ont a lámpa
s ahol kapaszkodik nézd meredek a rámpa
erd?szélen csalános szerény kis világ
város szívében lett kedvelt virág
felismerem a bonobót ne vedd zokon
ha rács nélkül távozom rokon
és j? az ember ki a hegyet kifacsarta
bor és árvíz lötyög a poharadba
kanca kanna m?trágya m?virág
akit a hivatal hívatlanul pihenni sose hágy
miközben az élet színpadára begördül egy ágy
konok álla helyett kerek neandervölgyit
keresek fel minek nekem e hölgy itt
jól elvan hallgatják bikától felhergelt kanok
szürcsölve bikavérb?l igaz tanok
és lennék bár saját fámon majom
hogy könnyelm?en lemásztam róla saját bajom
ajánlás
herceg te sosem jársz erre
emlékezni a bölcs bódlerre
ki ámbrától vagy abszinttól bódul
s a pincérn?t?l pénzt szerelmet koldul
