Kortalanná vált kett?s portré Csinszkáról és férjér?l, Márffy dönr?l, aki önmagát félárnyékba vonta!
ablak-sötétben virít a n?
vállán a férfikéz árnyékból j?
arca amit a keret félbevágott
látod a férfi a fél világot
adja a n?ért s magát
mégsem kerüli el a halált
mint madár kalitkából a lélek
ha a képre nézel csinszka feléled
ablak-sötéten megnyílik s egy csillag
a felh?k közül visszapillant
látod itt boldog és boldogtalan voltam
megnézi más is így él
még visszajárok holtan
s a fest? aki fél és háttér
a sötét égen meteorként át ér
voltam egykor s a vásznon él? vagyok
ady és márffy üzenetet hagyott
vedd fel a kagylót vagy nyisd a szemed
ámulok s ámulsz mert szemezek veled
Illusztráció: Márffy Ödön: Csinszka
Legutóbbi módosítás: 2010.05.01. @ 10:35 :: Radnai István
