Míg alszom, téged látlak,
veled beszélek
óvárak tövében,
kucorodva kőromokon,
majd fölhágunk kézenfogva a csúcsra,
ahol az ormokon friss fűhajtás zöldül
selymes, mint hajad a kezemben,
finom, puha tapintás.
Öledbe hajtogatom
kicsi magamat.
Zárj körbe,
óvd
védd szívemet
a durva zajtól,
a magánytól,
a nélküled-óráktól,
karolj, míg zúg a szél,
ha folyók áradnak,
ha elsodor mindent
a Vég, csak
Te maradj velem
ezen az orom-szigeten,
körülöttünk végtelen vizeken
csak az óceán susog és örvénylik,
mint kebeleden az óhaj –
de idilli
pedig a színek nem is pinkek
csak szép zöld-kék és barna, kis sárgával
és tenger-habbal…
és ringatsz most, mint kisdedet a bölcső
és átölelsz, ha fázom,
megitatsz, ha szomjazom
és dúdolsz egy dallamot
lágyan és szeretsz
és Te vagy ma álmom
s holnapi ébredésem
s Te légy nékem
a kézfogás
vasárnap
ünnep-ebéd
rozmaring
kapunyitás
öröm-sóhajtás
parány-érintés
illat és fény…
Álmomban és ébredés után
Kedvesem Te légy!
2010. május 9.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.09. @ 07:08 :: Rózsa Ibolya