Seres László : Éjfél

Percelget a ma, még ölbevesz,

leveti elnyűtt köntösét.

Lassan hunyorít fáradt szemem,

függönyt ereszt rám a sötét.

Széthullt könyveim az asztalon,

tollak, elsárgult füzetem

lapjaiba befordult a csend.

Összezuhant lélegzetem.

Elnyúlnak a betűk a kézben,

szétfolyik minden gondolat,

lassul a szívverésem, mára

eltemetem a gondokat.

Félbevágott szavak, ácsorgón

ütközőre tolt vagonok.

Várják a hajnali indulást

holt rímek, összedőlt sorok.

 

Csak az óra surrog, körbejár,

léptei neszét hallgatom,

szűzi táncát fénnyel és árnnyal

szekrényen, ágyon, falakon,

ahogy ölelkeznek egymással

szótlanul magamra hagyva,

mintha én sürgetném az éjfélt,

hogy menjen. Ő meg maradna.

Legutóbbi módosítás: 2010.05.14. @ 10:11 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.