Egy óvónő nyugdíjba vonulására
Köréd lopakodtak
gyűltek az évek
sose fogtad őket vallatóra
hagytad hogy lassan
halkuljon az ének
ők tiéid voltak
mint fák rügyei
s a bimbozó reményt
karjaid közt
viharoktól óvtad
Szikrát lobbant a szó
most elköszönnek
könnyet se ejts
ne lássák hogy fájhat
magaddal hordod
véreddel átszőtten
mint az évgyűrűket
a vén fában
De velük maradsz
míg szemük fénye gyúl
kezük melegét
megőrzi a kezed
angyali-sereg Hold-tájakra indul
várnak rád ott is
hogy megérkezel
Legutóbbi módosítás: 2010.05.07. @ 21:05 :: Seres László