Mottó: Egy szó csak, mégis
sokszor fáj önmagunknak
kimondani.
Vértelenül és könnyek nélkül
nem vezet hozzád
járható út
ostromlott csigaház vagy
megbúvó titok csapda
rejtélyből szőtt erény
míg ösztönöd vágyad
verőfényre ér
hogy lássanak hogy láss
mikor nincs már érved
csak hamis tanúd
hallgatsz erőd is elfogy
észrevétlen hullsz le
mint fákról a lomb
Mondd
mi marad ezek után
amit eddig nem tudtál
és nem mutattál
ami ércnél is súlyosabb
hogy lehúzzon
vagy szárnyalni tanítson
ki érti ezt
aki csak fecseg ferdít
és bedől ott is
hol nincs tűkanyar
nem vezet út
s megbotolt
vagy aki megáll és vár
érzi mit rejt a szív
ha nagyon fáj
mikor hallgat
s nem kiálthat
csak hordja tűzként
magában a szót
mint néma kolompját
a bolond
Igazság
Mint a sziámi ikrek
oly ritkaság
fájó öröm
örök kétség és bizonyosság
vagy szólsz
vagy hallgatsz
Bárhogy dönts mindegy
hisz mindkettőbe
így is úgy is
belehalhatsz
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:08 :: Seres László
