Azért az ér
Folyó mégis körtér
Összefolytam
Karikám ostora
Üt Isten hol ott, mostoha,
Ha most vagy,
soha sem voltál.
Suhint nahát
A hátamra,
Hideg a kamra,
A szell?,eszel?s,
Kivisz a parlagra.
Látod világod?
Szemed fénye
asszem’ fényvesztés
oly bágyadt folyás
cseppen csuklódra
olybá h?s magad
forró kulimásza
folttá enyéssz
a magasból lesem
hasadtan is egész
Minden kié?
E szell?s hely
Huzatja emberszagot
Visz a kosszal
Portalanság hüvelyén
Sejtek falán
Tömi töményét
Tombolunk,
Csak tombolán nyert.
Nyelünk nagyokat cserébe
Mennyei pokol
A pokolra menj érte.
Megért e rá
Felfogni honnan merre
Nem ér te rád
Csak kinteget’
Lóbáló abált kezével
Felh?be képzeled
Képzelt minden csodája
Csodálkozol hogy képzelet
ahogy fennakadsz
És lehullsz ha
Valami tér féle
Kissé torz húz be
Olyan térfélre
Leszedált massza
Törvényt tolerál
Boldogságot asszocializál
Hogy úgy vagyunk most
Ebédl?k
végtelen asztalnál
Hogy neked is fáj
Csak vigasztalnál
Egybe vígadunk
egyedül halnék
ha hagynád
egyedül halnál te is
ha hagynánk.
