Súlytalanná aszott tested
az utolsó ágyon,
kimondatlan maradt a szó,
harminc éve bánom:
halálba fogyó sejtjeid
bennem sokasodnak,
új élet fogant ölemben,
állj ellen a sorsnak!
Jósolatlan kínok között
kért életet lányom;
boldogok közt, onnan túlról,
anyám, ugye látod?
Legutóbbi módosítás: 2010.05.02. @ 12:04 :: Szilágyi Erzsébet