Mint a vizet szomjazó föld,
az ölünket f?t? pillanat.
Te izzó nap a kékl? égen,
én felh? vagyok, szél sodor.
Zihálva lobbanó vágyunk
sóhajtások vad szele h?ti,
kies földem boldogság mossa.
Örömkönny hulló cseppjei.
Átölel? végzetünkben
az ég? nászunk még felemészt.
Karunkat végtelenbe nyújtva,
festjük égre szivárványunk.
Legutóbbi módosítás: 2010.05.27. @ 11:39 :: Szmolényi Edit
